A karma másképp

Minden ember tükröt tart a másik ember elé, aminek egyrészt az élethelyzetek megélése a célja, másrészt egy ennél fontosabb is létezik, mégpedig a megélésből származó felismerés. A karma gyökere nem magában a cselekvésben van, hanem a személy vágyainak a minőségében, a saját mozgatórugói között. Ezért fordulhat elő, hogy ha csupán a cselekedetre figyelünk, összezavarodhatunk, hiszen két hasonló cselekvés esetén egyszer létrejön a karma, a máskor pedig nem.

Ennek egyik oka az, hogy maga a cselekvés az élet karmájának része, és nem a személyé. Ilyen például a hús és a növényi ételek elfogyasztása. Hiszen elpusztítunk valamit azért, hogy életben maradhassunk.

Ezzel szemben ha az egyéni indokok erősek, ilyen lehet például a bosszúvágy, akkor ezt valaki intenzíven megéli, ez pedig ez felülírhatja az ő addigi felismeréseit, például azt, hogy a bosszú bosszút szül. És ha az illető ezzel valóban tisztában van, és mégis eszerint cselekszik, akkor annak valóban lesz következménye. Hiszen nem hirtelen felindulásból, hanem megtervezve és megszervezve hajtja végre a bosszút, amely mögött folyamatosan ott kell lennie a gyűlölet érzésének, hiszen másképp ezt nem tudná megtenni. Persze a hirtelen eseményekben is működik a karma, vagyis a következmény, de a könnyebb megértés érdekében mondhatjuk azt, hogy ebben van némi tudatosság, míg a hirtelenben a tudatosság kizárt, a karma közvetlenül működik és az ösztön gyorsvonatán érkezik.

Ez a karmatermelés vagy karmateremtés folyamata, de a karma visszahatásának egészen más a szerkezete. Ezt a folyamatot az ember képes felismerni, de itt sem tud ellene sokat tenni. Igaz, ha erre figyel, akkor rájöhet arra, hogy most tükörként működik valakivel szemben, és nem a karma irányítja. Ebben a folyamatban benne van az is, hogy neki ezt érdemes megélni az élmény és az ebből származó tanulság miatt. Ezért lehet, hogy a tükrözés két független emberről szól karma nélkül, mégis, mintha a karma működne. Sokan viszont gyakran arra gondolnak, hogy csak akkor jöhet létre karma, amikor két embernek volt és van már egymással szembeni ledolgozásra váró feladata – az biztos, hogy ez a gyakoribb.

Az egyén folyamatosan találkozik olyan lelkekkel, akikkel tanulságos az együttlét, ami lehet nagyon rövid idejű, de lehet mély és hosszú tartalmú is.

Hogyan ismerhető fel a karma és a tükrözési feladat?

A karma olyan feladat, amely addig nem enged el, amíg nincsen ledolgozva. A vágy erősíti meg, azért, hogy az egyén képes legyen végigvinni a folyamatot. Az elején, és még hosszú ideig nem nagyon lehet azonosítani a karma működését, de akkor, amikor ledolgozta, olyan felszabadulási élmény éri az embert, amely nagyon jól megkülönböztethető minden más érzéstől. Megszabadulás, lebegés, könnyedség, a vállról lekerül a súlyos teher – a legvégén ilyen lesz majd a megszabadulás élménye.

Az a sikeres karmafelszabadulás, amikor a benne érintett emberre nem vagyunk képesek haragudni, a rossz emlék ugyan megvan, de a rossz érzés eltűnt. Ez ahhoz az örömérzéshez is köthető, amikor valaki megold egy hosszútávú feladatot, és amikor kész, már nem sajnálja a belefektetett energiát, mert a megvalósítás öröme lefedi a rossz érzéseket. A jó érzés mindig lefedi a rosszat, csak akkor nem, ha azt a személy ragaszkodása fenntartja. De ha mégsem engedi el, akkor újra behívja a karmát és újra fog játszódni a folyamat, mindaddig, amíg el nem engedi.

Tehát a valódi karma munka, amelyet az ember nem tud abbahagyni, csak akkor, ha már ledolgozta azt. Menet közben hatalmas terheket képes elviselni az illető anélkül, hogy átérezné annak súlyát, míg ugyanez mások szemében nagyon kimerítő feladatnak látszik. Ilyen lehet egy beteg ember hosszútávú segítése, amit a szaturnuszi kitartás visz előre. Persze ez is lehet önként vállat sors, de akkor is karma minőségében jelenik meg, hiszen csak belefektetett munkával lehet megoldani. Ebben az esetben nem a másik emberrel való kapcsolat hozta létre a folyamatot.

A tükrözési feladat nem az egyén lelkéből ered, és ezért nagyon fura érzés kapcsolódik hozzá. Amikor az ember szerepe csupán a tükrözés, akkor nincs munka, ledolgozás, csak tükrözés, és ha az egyén képes önmagát figyelni, akkor azt érzi, hogy benne a mélyben nincs meg a feladat és a munka érzése. Ehelyett olyan viselkedési formákat ölt magára, melyet régebben vagy még soha sem használt, vagyis a természetes motivációi helyett más jelenik meg benne, és ez olyan, mint ha ezeket nem is ő hozná létre, hanem csupán engedelmeskedik egy erőnek. Ennek ellenére mégis fontos és hasznos megélni mindkettőt, mert ezek is próbatételek, aminek az a célja, hogy megtanulja, hogy ne termeljen karmát még akkor sem, ha ilyen helyzet jött létre az életében.

Az egyik munkával jár, a másik viszont a karma kezelését jelenti, aminek az a célja, hogy „ne maradjon valaki után lábnyom”.

De valójában mindkettő karma: az egyikhez van közöm, a másikat csupán közvetítem valaki felé, akinek viszont már van köze hozzá.

Mi van a mélyben?

Ebben a folyamatban összetett, de egyben megosztott figyelem segítségével észrevehető, hogy a mélyben milyen reakció indult el. Pontosabban csak a reakció feltűnését lehet megérezni, az indító szándékot nem. Ez mindig és sokáig a sötétben marad (ez a mondat szintén paradoxon és egyben igaz is).

A sors

A duális világban a sors az időben megjelenő csőszerű törvény, amelyben minden sorsszerű élethelyzet előre megtalálható, de azt az ember minősége határozza meg, hogy milyen formában jelenik meg. Ebben az analógia törvénye nyilvánul meg.  

Csőszerű azért, mert az időben van, de csőszerű amiatt is, mert a cselekvés szabadsága is megnyilvánul benne, igaz, ez csak a csövön belül van így. Az is igaz, hogy a cső a szabadság illúzióját is létrehozza, de mivel a szabadságot mindenki megéli, ezért az van is, meg nincs is. Ez azt jelenti, hogy egyéni motiváció által jön létre a szabadság, hiszen mindenki a saját belső hajtóereje alapján cselekszik és él lelki életet.

Az ember fejlődése pedig kihasználja a cső keresztmetszetét. Vagyis van mozgástere, de valójában a személyiségének, karakterének és esszenciális rétegének mind vannak keretei. A személyiségben az érezhető, mintha nem lenne megkötés, de a vérmérséklet és a vágyak megegyeznek a mélyebb szintekkel, ezért csak azt tudja valaki kívánni, ami benne képességeiben, tulajdonságaiban, vagyis önmagában és/vagy a csőben van. Ez az élet karmájának a része. Vágyhat másra is, de az nem valósul meg, mégis azt mondjuk, hogy szabad az ember, mert ha eléri az egységet, akkor a szabadságot is elérte, hiszen ott korlátlan és időtlen az állapot. De addig is a szabadság egyéni meglétét érzi mindenki.

Megvilágosodás után

Amikor az egyén megéli az Egység élményét, akkor nem arra gondol, hogy őt gondolják, hanem arra, hogy ő és az Egy között megvan az Egység. Viszont az ő gondolatai is az Egységből erednek, ezért ha teljesen átadja magát ennek, akkor a megvilágosodáson is túllép. Ez pedig az agapé, ami az önátadás cselekedete által elért Szeretet. Ez nem az emberi személyiség feladását jelenti, hanem ez már a lélek önátadása, vagyis ő már nincs is, csak az Egy. Míg a megvilágosodás 60-50% addig a valódi agapé 99-1%. Ez az 1% különbözteti meg az Egytől, hiszen Ő majdnem Egy, és mert valójában ő az Egy, mert nincs más.

• Tartalomjegyzék