Élményre várva
Az ember számára nagyon fontos az élmény, de vajon az egyén tudja-e, hogyan és milyen minőségűt keressen magának? Olyan sok vélemény és okosság van jelen ebben a témában, amelyekből az derül ki, hogy ahány ember, annyi féle megközelítési mód és élmény igény létezik.
Lehet, hogy teljesen egyénre szabott az élmény kiválasztása és a befogadása?
Sokan azt gondolják, hogy minek ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen aki keres, az előbb utóbb talál magának élményt. Sokan az elme fejlettségét tartják felelősnek az élménybefogadás sikerében vagy kudarcában. Így akár le is lehetne zárni ezt a kérdést. Viszont sokaknak hasznosabb az, ha az élet megélése közben egyre több felismerés érné őket, amivel megnőhetne a tudatosságuk. A tudatosságon felül sokaknak az is fontos lehet, hogy ismerjék meg azt is, hogy mi vár rájuk a következő emberi minőség megélésekor.
Bármilyen élmény minőségének a megélése az egyén intelligenciájának a minőségétől függ, hiszen valaminek az elérése egyik embernek erős élményt okoz, a másiknál viszont nem jön létre hasonló hatás.
(Könyvemben szerepel ez a téma az I. Kötetben az „Az ész” fejezeteben a 40. oldalon és az „Az intelligencia, mint alap” 41. oldalon található.)
Ezzel a kérdéssel való foglalkozás nem filozófia, hanem a saját és az emberiség fejlődésének a felfedezése, ami jelentősen kitágítja az egyén megismerési horizontját, amivel felismerések és összefüggések láncolata jöhet létre.
De, valahogyan el kell kezdeni a befogadás körének tágítását.
Az inger és az élmény versenyben vannak egymással, de ma sokan az ingert fontosabbnak tartják. Az ingergazdag reklámok, filmek, fotók és még sok más mutatja ennek elsődlegességét. Viszont fel lehet rajzolni egy olyan átalakulási vonalat, amikor a nagy inger mennyiség után átvált az ember az élménykeresésre, és ekkor az inger kiesik a vonzalmak piksziséből, sőt zavaróvá válik.
Ezt a folyamatot is össze lehet kapcsolni az egyén tudat minőségi fejlődésével, amely létrejöhet természetes módon hosszú idő alatt. Viszont megvalósítható gyorsabban is akkor, amikor az ember ismeri azt az útvonalat, amelyet be kell járnia, különösen akkor, amikor valaki eltökélt az önmegismerésben vagy inkább az én megismerésében.
(Könyvemben szerepel ez az útvonal az I. kötetben „Az emberi minőségekről” 27.–44. oldalakon.)
Ezzel a magatartással hamarabb bejárható az egyén útjának időszerű, de akár a következő szakasza is. Ezt lehet beavatásnak is hívni, de ez most nem szűkkörű vagyis csak kiválasztottakhoz szól, hanem főleg olyanokhoz, akik sok ember fejlődését indíthatják el. Ők a többség valóságos példaképei lehetnek, igaz most a társadalomban nagy zavar van ebben is, de azért nekik előbb vagy utóbb a többség szeme elé kell kerülniük. Ők azok, akik vonzani tudnak másokat.
(A példakép megtalálásához a kulcs, az emberi minőségek megfogalmazása között szerepel a könyvemben az I. kötet 35. oldalán)
Az emberekkel, persze elsősorban azokkal, akikkel lehet, szükséges ismertetni azt, hogyan kell az inger helyett az élményt megtalálni és azt megfelelő módon befogadni. Ezt a folyamatot a vonzás, a motiválás, és az inspiráció segítségével lehet elindítani és folyamatosan fenntartani. Ez nem egy hirtelen ugrásszerű fejlődést eredményez, hanem lassú átalakulást, amelyben folyamatosan inspirálni kell az embereket azért, hogy azok a példaképek, amelyek a felszínre kerültek vonzók legyenek és vonzást gyakoroljanak sokakra. Most is van vonzás, de most annak az iránya inkább lefelé tart. Ha valaki bekapcsolja a mindenki által fogyasztott médiákat TV, internet ezt tapasztalja. Persze ennek is megvan a fejlődésben játszott szerepe, de ezt már lassan célszerű megváltoztatni.
(A befogadás témája is szerepel a könyvemben II. kötet 101. oldalán)
Jelenleg ingerdömping van, ami nem okoz élményt, csak annak hiányát. A hiányérzés miatt az emberek még gyorsabban keresnek maguknak valamit az ingerek között. Ugyanakkor ez elszántságot is ad nekik, hogy végre ne csupán érdekességet találjanak, hanem élményt is. Ez a vágy még gyorsabbá teszi a keresést. Ennek az a hátránya, hogy ami lassú, arra nem szánnak időt és ezért nem is figyelik meg alaposan.
De, idővel az ingerfogyasztó egyénnek a saját szándékától függetlenül beszűkülhet az elméje, az intelligenciája és a tudata. Ez okozza a koncentráció hiányát, hiszen ilyenkor mindenki csak az ingerre érzékeny, amely rövid ideig tartó figyelmet igényel, igaz egymás után sokszor, de mindig rövid impulzusként. Viszont az elmélyüléshöz tartós figyelem kell.
Ezt az ingerkeresési szándékot a nagy cégek haszonszerzésre használják, azzal a felkiáltással, hiszen ha inger kell a népnek, akkor még többet adunk nekik.
Viszont az inger keresése előbb vagy utóbb átvált az élmény és az elmélyülés keresésére, hiszen valójában élmény nélkül nem lehet élni, de az is igaz, hogy addig ez a folyamat fog meghatározni mindent. Van pozitív oldala is ennek a szakasznak, ez pedig a gyors felismeréshez vezető út, amely fejlesztő hatással van az elmére, még ha ezt most nehezen is lehet elképzelni.
Ebben az ingerdömpingben van egy fontos fejlődési szabály és lehetőség, hiszen előbb utóbb, ki kell fejlesztenie az ingerfogyasztónak a lényeges felismerését a lényegtelentől. Most nagyon sok a lényegtelen és kevés a lényeges. Ez a folyamat is állandóan változóban van az emberi minőségeknek megfelelően.
Az élményhez a lényeges felismerésével lehet hozzájutni, amelyhez kevés az inger. De azzal kell számolni, hogy mindig lesz lényegesebb az ember előtt mindaddig, amíg meg nem találja valaki az Egységet.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
Kérlek, az alábbi gombra kattintva támogasd a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük. Felajánlásoddal segíthetsz, hogy továbbra is ingyenesek maradhassanak. Köszönöm szépen!
