A művészet mint szórakozás és mint mély élmény
A művészeti műfajok nagy része szórakoztatásra is alkalmas, és ezek, hasonlóan a magas értékű alkotásokhoz szintén okoznak élményt, a különbség mégis óriási.
Egyik ponttól a másikig kell mennünk, és míg haladunk, olyan élmények érnek bennünket, amelyek fejlesztenek. Ezen az úton a könnyű és szórakoztató műfajok minden szintjére szükség van, mert az emberi minőségeket motiválni szükséges. Motiváció lehet az érzelmi élet helyességének megtalálása, a helyes cselekedet elsajátítása vagy a jó gondolat felismerése.
Mindezt gyakorolni kell, és gyakorlás közben mindenkiben élmények sora jöhet létre, melyek elfogadott dogmává alakulnak, majd az új élményeken keresztül feloldódnak és újak jönnek létre. Ez a folyamat addig tart, ameddig valaki a legnagyobb törvényeket fel nem ismeri. Ez a hosszú út.
Kikerülhető mindez? Nem, hiszen csupán a legvégén lesz valakinek elege a hosszú útból, és ekkor találja meg a rövidet. A rövid út megtételéhez szükséges elérni azokat a tulajdonságokat, képességeket, melyek lehetővé teszik a rövid úton való haladást és annak a feldolgozását, azért, hogy ne legyenek tévképzetei, rögeszmés gondolatai, hanem a végén értő, tiszta gondolkodású emberré váljon.
Sok tanító olyan emberekkel foglalkozik, akik a hosszú úton járnak, de vannak olyanok is, akik már a rövid útra készítenek fel. Ez részben zavart okoz szinte mindenkinél, akik még nem ismerik a törvényt, hiszen el kell dönteniük, hogy melyik útra lépjenek.
Míg a tanítók tanítanak, addig a művészet szép csendben teszi a dolgát és motiválja az embereket az általa megszerezhető élmények segítségével. Ez részben létrehozza a kulturált embert, és vele párhuzamosan az érzékenységet is egyre magasabb szintre emeli.
Így azt mondhatjuk, hogy bár az emberek többsége kevésbé tartja fontosnak a művészetet, annak mégis nagyon erős gyakorlati haszna van, bár az nem az anyagi természetben jön létre, hanem önmagunkon belül. A hatást nehéz felismerni a fejlődés alacsonyabb szintjein, pedig akkor is létezik. Emiatt is szükség van a sokszínű művészetre, ám erre sokan csak egy magasabb emberi minőség átélésekor jönnek rá.
Amíg a fejlődés és a kulturáltság fő tartópillérei az egyházak voltak, addig az egyházi művészetben jelent meg a fejlesztés minden lehetősége, ami sokaknak nagy, másoknak esetleg kisebb fejlődési lépést jelentett, de az üzenet mindig magasztos maradt. Amióta nem csupán az egyházak működnek ezen a területen, egyrészt nyitottabb lett az összes művészeti műfaj, másrészt viszont az a húzóerő, amely az egyházak korábbi korszakaiban megvolt, mindenki számára elveszett. Ezért nagyon nehéz ma olyan művészi produktumot találni, amely ezt a magasztos tartalmat célozza meg.
Hogyan is kellene kinéznie, milyen lehet az ilyen zene vagy irodalom? Egyáltalán mikor jön létre ez a magasztosság?
Kisebb-nagyobb lépések felfedezhetők az irodalomban, ahol a közvetlen tanítási szándék nem nagyon tud hatni, viszont a magasztosság felé vihetnének a szerzők. Az ilyen szövegek nem közvetlenül a társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, és nem a sekélyes ezoterikus sablonokkal dolgoznak, hiszen a magasztosságnak nem a szövegben kell létrejönnie, hanem a szerzőben kell megjelennie, így meg fog jelenni a műben anélkül, hogy a szerző akarná.
Végre ismerek egy ilyen alkotót és írást: Zöldy Pál A kapun át című novellája ilyen szöveg.
Itt is van valóság, de érezhető a valóságon kívüli lét is, és mindvégig megmarad nála a dualitás, a világ működésének leírásában is a magasztosság. Ez finoman jelenik meg a szövegben, és az érzékenyebb olvasót jól tudja motiválni. Erre az egész világnak nagy szüksége van. Az az olvasó, akinek hiányzik és keresi ezt az érzést, most találkozhat vele, mert a szerző elhozza neki.
A magasztosság érzése nem csupán nagy ügyekben jelenik meg, mert a nagy ügyekben gyakran érzelmi játszma, manipuláció van. Ennek az érzésnek is, mint mindennek szintjei vannak, azért, hogy mindenki képes legyen befogadni ezt az összetett érzést. Lehet érzékenységnek is hívni, hiszen minél érzékenyebb valaki, annál magasabb szinten tudja befogadni a magasztosságot. Ezért nem érdemes meghatározni (de jó ismerni) minden szintjét, hiszen csak vita lesz belőle.
