Az ego erőpróbái
Az élet duális minőségű, ezért tele van ellentmondásokkal. Az ego hosszú idő után képes megvalósítani a duális világhoz tartozó és azt a legjobban kezelő emberi minőségét a „királyi emberi minőséget”. Az egyén ekkor igen magas erkölcsi szinten áll és képes minden döntését alaposan megvizsgálni.
A valódi megvilágosodás után az ember viszont már nem a duális világ részét szeretné megélni, hanem az ellentmondások nélküliét. Ezt a vágyát a dualitás környezetében kell értelmeznie és másoknak is ebben a folyamatban kell megérteniük, ezért ekkor találkozik az ember a legnagyobb ellentmondás köteggel, hiszen az ő szándékát nem tartják megvalósíthatónak (Bár ez nem minden országban és nem minden korban okoz nagy gondot.) Ez azért van így, mert a közösség csupán a dualitás szemüvegén keresztül látja a nem dualitásat, ezért folyamatosan beleütközik a számára átléphetetlen korlátokba.
Az ego, ahogy öregszik (ezt a folyamatot nem egy életen belülinek kell érteni) úgy fejlődik egyre magasabb minőség felé. Láthatjuk, hogy kezdetben az ego gyakran nagyobb, mint a megszerzett tudás, de előbb utóbb egyre többet szerez be magának mindenki.
Ezzel elkezdődik az intellektuális fejlődés, amelynek az alapja a memória. Ebbe kerülnek tárolásra a tudáselemek. Mindez egy könyvtár működéséhez hasonlítható folyamat, de annál sokkal könnyebb a kezelése. Talán jobb példa erre a sokmillió kis cetli, amelyen rész és tömör információk vannak megörökítve. Lehet, hogy ezeket a kis rész információkat nem teljes mélységében érti meg valaki, mégis ezekből a megnem értett részekből készül minden rövid feljegyzés. Viszont lesz olyan információ, amelyet jobban megértett így a cetlin is több információ lesz, ami már a könyvtár információ mennyisége felé közelithet.
Amikor valaki a mindennapi életét éli, akkor ezekhez a cetlikhez fordul segítségért és ezek tartalmát veszi elő és fogalmaz meg valamit. Ez kívülről gondolkodásnak tűnik, pedig csak annyi történik, hogy az illető keresi, majd megtalálja azt a cetlit, amelyen egy feljegyzett és megtanult információ van. Ez viszont nem gondolkodás, hanem keresés a memóriában. Ez a folyamat is időbe kerül, ezért úgy tűnik mintha gondolkodás terméke lenne.
A gondolkodás ennél is lassúbb folyamat, de ha valaki sokat gyakorolja, akkor felfedezheti azt, hogy van egy kiváló segítsége, ez az intuíció. Így már nagyobb sebességgel indulhat el a gondolkodása. A témájához tartozó sok megfigyelést és következtetést is kipróbál, amelyet ellenőriznie is kell és ha megállja a helyét, akkor valódi felismeréssé válik.
Azok a felismerések, amellyel képes azonosulni az egyéni tudat, a társadalomban emberi minőségi emelkedést hoz létre. Tudomány, technika, technológia, az emberre kívülről gyakoról hatást, míg a kultúra, művészet és az oktatás elsősorban belülről inspirál fejlődésre.
Az ego a fejlődésének az elején nem veszi észre az inspirációt, hanem ezt a saját gondolkozási teljesítményének éli meg. Az ego fejlődése a saját belső igényéből és a külső világ követhető mintáiból táplálkozik. Emiatt fontos a közösség, hogy legyen olyan emberi minta, amelyet az egyén tud követni, a többiek viszont őt fogják tükrözni, amely visszajelzés szintén segíti a fejlődést.
Az intuíció pedig egy idő után vizsgálat tárgyává válik, ekkor már az egyén az eredményeket nem az egonak könyveli el, bár az elején némi bizonytalanság jelenik meg mindenkiben, mert időbe telik, hogy megértse azt, hogy valójában mi is az intuíció. Hosszú ideig a kreativitás fontosabb, mint annak a megértése. Minden alkotó ember ezt a képességet örömmel hozza felszínre magából, hiszen sikert ér el vele. De, amikor a kíváncsisága tovább hajtja, akkor megfejtheti a működését, amivel az ego háttérbe kerül, így már nem lesz fontos az önkifejezés, hiszen megértette önmagát. Ezután már csak a lényegibb, vagy ennél is mélyebb folyamatok kezdik érdekelni.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
