A gondolkodás fejlesztése
Az analógia átélése előtt milyen gyakorlatokra van szükség, hogy annak későbbi megélése sikeres legyen?
Ahhoz, hogy a kereső ember idővel az analógiás logikát jól tudja használni, az szükséges, hogy a két szélsőséges méret között figyeljen meg vagy ismerjen meg világi folyamatokat: a mikro- és a makrovilág felé kell fordulni, azért, hogy a gondolkodása ne szűküljön be a mindennapok megfigyelésével. Például ilyen lehet a csillagrendszerek törvényei iránti érdeklődés, hiszen a csillagászat most nagyon fejlődik, így könnyen lehet információkat gyűjteni. De a quantumfizika vagy a térrel kapcsolatos folyamatok is jó terület lehet, és természetesen ezeket nem fizikusként kell megérteni, hanem a tudósok által hétköznapi nyelvre lefordított megállapításokat kell figyelni. (Stephan W. Hawking könyvei tudományos alapon készültek és az átlagos felkészültségű ember számára is befogadhatók)
Van egy más irányú lehetőség a gondolkodás–nem gondolkodás gyakorlására: ezek a mitológia tanulmányozása, eposzok, mítoszok és legendák olvasása, mert ezek a szövegek minden megtanult ismeretet és formális logikát nélkülöző olvasmányok. Ezek a művek teljesen kibillentik az olvasót a megszokott gondolkodásból, ugyan próbálja az ember megérteni, de az a logika, amelyet nap mint nap használunk, erre nem megfelelő. De a sok próbálkozás később eredményt hoz, csak állandóan ellenőrizni kell, hogy amit megértettünk, az valóban helytálló-e.
Ebbe a körbe tartozik az asztrológia is, amely megtanulható és át is élhető. (Ilyen volt Csontváry Tivadar, aki átélte az asztrológia lényegét, amikor önmagába merült alkotás közben).
A saját gondolatképzésnek bele kell illeszkednie a vizsgált folyamatba, viszont az ego és a vele járó intellektus szeret saját gondolati terméket gyártani, és azt igazságnak beállítani. Az analógia megértéséhez vezető út pedig nem az intellektuális képességek segítségével jön létre. Ahhoz az szükséges, hogy az egyén hagyja magát arra vinni egyéni gondolkodás nélkül, amerre a szöveg viszi. Ez a hagyatkozás, amely az egyik legnehezebb feladat, mert közben önmagunk megfigyelése is elkerülhetetlen, és valójából ebből lesz az igazi eredmény, amelyet a lineáris logikára való konvertálás követ.
Ha a gondolkodás témáit kitágítjuk a mindennapokhoz képest, az azt eredményezi, hogy a tudat lehetőséget kap, hogy felkészüljön arra, hogy később sokkal nagyobb dimenzióban tudjon működni. Ez a folyamat az egyéni tudattágítás, amely aztán visszahat a gondolkodásra, mert ekkor egyre inkább az intelligenciáját használja az ember.
Ez a fajta megismerési folyamat az olyan embereknek kényelmes, akiknek az esszenciális rétege az elme működésével azonosítja önmagát: én azért tudom, hogy létezem, mert tudok gondolkodni.
Az analógiát a mindennapi életben is használjuk, és néha keveredik a szimbólumokkal, de a valódi siker az analógia megélése. Az elme a történelem során már sok mindent feltárt, ezért fogalmi szinten is meg lehet érteni és helyesen használni az analógiát, ezzel szemben annak megélése elementáris erejű élmény, és éberséget eredményez.
