Jobb lenne nélküle
Hol van a gyökere a háborúskodási vágynak? A háború nem jó, de mégis van, miért? Miért van jelen folyamatosan az életünkben?
A téma kibontásának a mottója : a duális világ megismerése az átélt élmények segítségével, nem csupán fogalmi szinten.
A duális világ, vagyis az élet lehetőséget ad arra, hogy megéljünk szélsőségeket, de azt is, hogy felülemelkedjünk rajtuk, amely lehetőség, és a minőségi emberi fejlődés kulcsa.
Megéljük az agressziót és a barátságot, a hatalmat és az alávetettséget, az önzőséget és az együttműködést, az egészséget és a betegséget, a vezetést és a vezetettséget, a jó érzéseket és a rosszakat, a társasviszonyt és a magányt, a gyilkos szerepét és az áldozatét, az emberi linkséget és a megbízhatóságot, a vélt és a valós igazat, a férfiséget és a nőséget, a keménységet és a lágyságot, az akaratot és az elengedést, a józanságot és a delíriumot, a figyelmet és a figyelmetlenséget, a szeretetet és a gyűlöletet, a harcot és a békét, a bosszút és a segítőkészséget, a gazdagságot és a szegénységet, az előtérben levést és a háttérben maradást …..
Mindezeket egyszerre nem lehet úgy megélni, hogy mindegyik helyzet teljes mélységében legyen átélve, valamint azt sem, hogy az egyén képes legyen megfejteni annak a lényegét is.
A háborúkban az áldozat és a tettes, a hős és az áruló életét is szükséges átélnünk mindaddig, amíg az emberiség olyan szintre nem jut el, ahol már nincs szükség ezek átélésére. De, a megtapasztalást senkitől sem lehet elvitatni, hiszen minőségi fejlődést generál. Ezért nagyon hosszu ideig velünk marad a háború. Kiszállni belőle csak egyénileg lehet a legmagasabb emberi minőség elérésével.
Ezeket a szavakat rossz leírni, meghallgatni, hiszen a legtöbben nem szívesen fogadják el a háború duálisban rejlő belső szükségszerűségét, (amivel együtt jár az egyén választási lehetősége, és az ebből eredő felismerés) mert valójában ez indítja el a háború megvalósítását.
Mint, hogy minden a tudattól függ, így minden emberi rétegnek és tulajdonságoknak a megélése, és tudati azonosulása is elkerülhetetlen.
Így, aki épp az áldozat szerepét éli, amely nem tartozik a kellemes élmények közé, akkor neki meg fog jelenni az életében az a személy, aki viszont az agresszor lesz, és az abúzus valamelyik formáját hozza elő az illető életében.
A háború sok más élmény mellett azt a lehetőséget adja, hogy mindkét fél megélheti a számára fontos tanulságot hordozó élethelyzetet. Sokan azt mondják, hogy az emberi természetbe van kódolva a harc, a háború. Valójában az élet duális, amely adja a tanulságos helyzeteket, az ember dönthet így vagy úgy, de minőségi fejlődéssel is reagálhat. Igaz ez elsősorban nem a háborúban, hanem utána vehető észre. Az egyén, amikor eljut odáig, hogy felismerje a saját természetét, majd eljut addig is, hogy az emberi természetet is átlátja, akkor számára már nem szükséges egyik szerep sem.
Mindezt nehezen fogadja el az ember, mert sok szenvedés, nagy érzelmi kilengés, és a bosszú gondolatának megjelenése nehezíti a helyes felfogást. Hiszen, amikor a bosszú megjelenik és tartóssá válik az egyénben, akkor tovább bonyolítja és hasonló helyzetek ismétlésére kényszeríti őt.
/Emiatt létezik az, hogy egy másik létsíkon, amelyik a fizikaihoz legközelebb van (asztrális dimenzió), ebben rengeteg gyűlölet és rosszindulat jelenik meg, mert az ottani szereplők egyelőre nem képesek megszabadulni ezektől az élményektől, és ezért ahol csak lehet, bosszút forralnak, vagy félelmet keltenek, ármánykodnak, ezek az ördögi, pokoli, sátáni, démoni, gonosz minőségek./
Amikor olyan országokat vagy nagyobb földrajzi területeket vizsgálunk, ahol a bosszú mindennapi esemény, akkor azt látjuk, hogy ez a vágy tovább élteti a konfliktusokat, ezáltal egyre másra háborút hoznak létre. Ezeken a helyeken megtörténik a bosszúvágy tudati átadása az egyéni, családi, kis és nagy közösségi szinteken. Ez olyan, mint, amikor az egy szál gyújtózsinór időnként elérne egy újabb és újabb robbanó szerkezetet.
Így akinek az ilyen élet tanulságot hordoz, oda születik és megtapasztalja az események hosszú és rövidtávú következményeit.
De a háborút és a bosszú vágyát megszüntetni semmi mással nem lehet, mint egyéni tudat minőségi fejlesztésével.
A háború másik fontos mozgatórugója a hatalom, a hatalmi vágy és minden, ami velejár. Valójában a hatalmat is szükséges megtapasztalni és erről az élet minden szintjén lehet tapasztalatot szerezni. Ki a főnök a családban, kinek az akarata érvényesül, és akik a másik oldalon vannak vajon, így, vagy pedig úgy viszonyulnak a hatalom birtokosához. Emiatt mindenkinek a közösen megélt élményekre is nagy szükség van.
Család, óvoda, iskolák, munkahely, egy település, egy minisztérium, egy ország vezetése mind hatalmi játszmák lehetőségét adják, amely ha nem is olyan, mint egy valódi háború, de itt is megvan a megosztás velünk vagy ellenünk, vagyis vannak a mi embereink és az ellenségeink. Ezzel megosztottuk az embereket a mi saját szájízünk szerint és máris megteremtettük a harc és a háború kialakulásának a feltételét. Mert ugyanez játszódik le nagyban az országok és a népek között is. Történjen minden úgy, ahogyan az én, az ego szeretné.
Aztán létezik az eltulajdonítás vágya is, amikor ez is és az is kell nekem. A birtoklási vágy is, épp úgy hozzájárul a háború kialakulásához, mint a megosztás. Hiszen ebben is ott a megosztás mozzanata. Nekem van, neked nincs és nem is lehet. Nekem van, neked pedig nincs, hiszen elvettem tőled, mert ez csak nekem jár.
Ha kedveled ezeket a tartalmakat – és akkor is, ha ezek a témák téged nem érdekelnek, de valamelyik barátodat érdekelhetik –, arra kérlek, hogy oszd meg a weboldalamat és a podcastemet, hogy eljusson hozzájuk. Akkor is segítesz, ha csupán lájkolod az oldalakat.
Az alábbi gombra kattintva anyagilag is támogathatsz, hogy legyen esély tovább folytatni a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük.
Köszönöm szépen a támogatásodat és a közreműködésedet.
