Az ötlet
Az ember ötletei folyamatosan a felszínre szivárognak, ahol nagy részük továbbra is megmarad ötletnek, de vannak olyanok, amelyeket követni fog egyfajta megvalósítás, vagy csupán egy alapos elméleti kidolgozás. Ezek legtöbbje az élet mindennapos feladatai közé tartoznak, de a művészet mást is követel.
A művész, valójában az ősművész, akinek először jutott eszébe, hogy reagálnia kellene arra, hogy én vagyok. És ennek az érzésnek adott lenyomatot a kezével egy sziklán. Ebből az egyszerű, ma csak gesztusnak nevezett dologból fejlődött ki az általunk ismert művész és a művészet. Valójában ez nem gesztus volt, hanem a legőszintébb megnyilatkozása az embernek. De, ha valaki ezt ma megismétli, akkor az a semmi, ha hiányzik az az érzés, amely elindította az embert a lenyomat készítése felé.
Valójában ma is jó ilyet csinálni, és ez jó érzéssel jár, melyet a gyermekeknél láthatjuk meg, hiszen ott az örömöt is megjelenít a mozdulat.
Az én vagyok érzése valaha megdöbbentő élmény lehetett, amely tartalmazta az emberré, későbbi egyénivé válás első lépcsőjét, de ekkor még ennél is fontosabb volt az, hogy rálátott az ember az egységre, amelyet megérteni csak nagyon sokára lesz képes, hiszen ehhez az elmének, az érzelmeknek, a testnek és a fogalmaknak is fejlődésre volt és van szükség.
Ebből a gondolatsorból könnyen megállapítható, hogy mi a művész feladata, fejezze ki önmagát és mindent, ami emberi, vagyis fejezze ki az embert, annak lényegét az Ént. Ez a legfőbb téma. Igaz, hogy valaki képes legyen eljutni ehhez a ponthoz, sokat kell fejlődnie. Hosszú az ember és a kifejezés történelme. Sokan azt hiszik, hogy az én az ego. Ez is én, de a meglepetés én, a valódi én felismerés lehetősége sokkal mélyebben van.
Ennek ellenére az ötletre is szükség van, de csak akkor éri el a legmagasabb szintet, ha mélyről jön, és nem csupán az egoból. Ehhez ki kell építeni egy csatornát a személyiségtől a valódi énhez közeli pontig. Ekkor szabadon áramlik az információ, a gondolat, az érzés, és ha nincs rutin a megvalósításban, akkor lesz igazán mély egy mű. Valaki már akkor is sokkal összetettebb művet képes alkotni, ha nem is jut ilyen mélyre, de képes tudatát egy kicsit mélyebbre vinni, ami lehet a felszínhez nagyon közeli minőségi réteg, a karakter. Ilyenkor misztikusabb, mélyebb, őszintébb, általánosabb, a törvényeket jobban átlátó az egyén, a tulajdonságok közül ilyenkor magasztosabb és egyben egyszerűbb az ember megnyilvánulása.
Míg az egoban megélt ötletek szólhatnak a napi gondokról, eseményekről, a társadalomról, de nem képes felmutatni ennél lényegesebb élményeket, ezért ezek könnyen felejthetők, akár a megvásárolt termékek elkopnak, majd értéktelenné válnak. Nem az a baj, hogy ez így van, hanem az, hogy nem tudják, és nem látják meg a valódi célt, ezért csupán ötlethegyek születnek.
Persze ehhez fel kell ismerni az emberi minőségeket, amely nem csupán helyzet felismeréssel jár, hanem távlatot is ad a tudatosabb fejlődéshez.
Ha kedveled ezeket a tartalmakat – és akkor is, ha ezek a témák téged nem érdekelnek, de valamelyik barátodat érdekelhetik –, arra kérlek, hogy oszd meg a weboldalamat és a podcastemet, hogy eljusson hozzájuk. Akkor is segítesz, ha csupán lájkolod az oldalakat.
Az alábbi gombra kattintva anyagilag is támogathatsz, hogy legyen esély tovább folytatni a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük.
Köszönöm szépen a támogatásodat és a közreműködésedet.
