Vezetés és/vagy hatalom
A hatalom birtoklása egészen más minőség, mint a vezetői képesség. Hatalomba kerülhet szinte mindenki, aki ezt szeretné megélni, és a családtól a nemzetig húzódik a megvalósítás terepe. Igen kevés ember kivételével mindenki gyakorolja a hatalmat, amikor önmagát érvényre juttatja, és akkor is, amikor ezt a pozíciót szeretné megtartani.
Ezért a hatalom játékai átszövik az életünket. Minden emberi minőségnek van egy hatalomgyakorlási köre, és ebben a körben gyakorolja és fejleszti önmagában a hatalom megélését. Mivel a hatalom átszövi az életünket, ezért ezt mindenkinek gyakorolnia kell, így szükségszerű, hogy konfliktusba kerülnek az emberek egymással, és ekkor a harcot és/vagy a diplomatikus magatartást is gyakorolhatják.
A hatalom is elbűvölheti az egyént, ekkor egyre jobban kiszélesíti a hatalma nagyságának hatókörét, így akár eljuthat egy ország miniszterelnöki tisztségébe is, ha a közösségnek is meg kell élnie ezt a folyamatot.
Minden emberi minőség egy kicsit másképp éli meg a hatalom működésének folyamatát. Az emberi minőségek sorában ezek a kis különbségek már igen jelentőssé válnak az egymástól távolabb lévőknél.
A hatalom kérdései felmerülnek már két ember között is, csak sokan ezt összekeverik a megértési különbségekkel vagy a vezetési képességgel. A vita és konfliktus származhat a megnemértésből, de származhat abból is, hogy valaki megérti azt, amit kell, de nem akarja beismerni, mert győzni akar. Viszont aki nem érti meg a felvetést, az kiválaszt egy véleményt mástól, és ehhez fog kötődni mindenáron. Aki győz, azt hiszi, hogy a hatalma valóságos, és ez vezetésre is feljogosítja. Mire jó a hatalom, ha nem irányítok? Ha viszont irányitok, akkor biztosan van hatalmam!
A hatalom a vágyból eredt, amely az ego kiemelkedő igénye lett. Az irányítás pedig képesség, melyet az ego összekapcsol a hatalommal. Emiatt mindenki törekszik a hatalom megszerzésére, még akkor is, ha az csak nagyon kicsi lehet. De vannak sokan, akiknek a vágya olyan nagy, hogy ahhoz nagyobb hatalom dukál.
A hatalomnak létezik egy természetes megjelenése, amelyhez társul a hódolat. Ahol ez nincsen, ott nem igazi a hatalom, csak erőltetés, dirigálás, agresszió, erőszak, becsapás, illúzió. A hódolatnak van egy alacsonyabb szintje, ekkor a tisztelet jelenik meg az emberben a hódolat helyett. A jó vezetőnek jár a tisztelet, de vajon a mai korban ismerjük-e, jelen van-e az életünkben vagy csak önös érdekből használjuk a tisztelet fogalmát? Félünk, meghunyászkodunk, megalkuszunk, azért, hogy életben maradjunk vagy előrébb jussunk. Amikor egy nem megfelelő vezető kerül az élre, akkor főleg ezek a tulajdonságok kerülnek előtérbe.
A vezetés vagy helyes irányítás
Aki valódi vezető, az nem önmagára gondol, hanem amennyire csak lehet, kiterjeszti a figyelmét főleg arra a tartományra, ahol a döntéseinek következménye lehet. Mivel ezt a vizsgálatot megteszi, rájön arra, hogy nem tud mindenkinek harmóniát hozni, hiszen a fizikai világ már önmagában duális. De, mégis arra viszi a közösséget, amely irány a számukra megfelelő. Azért szükséges a megfelelőt meglátni, mert ami felette van, az egyelőre illúzió, ami viszont alatta van, az nem hoz létre fejlődést. Sajnos a mai korban ezt még nem lehet gyakorolni, mert ehhez a tömegek számára egy kicsi vagy gyakran nagyobb tudati fejlődés szükséges. Persze lehetne a hatalom erejét is használni, de ez az egyéni hatalom tobzódásához vezető út.
Az alacsony szintű vezetés hatalmát a félelem tartja fenn, hiszen a hatalomnak vannak kegyetlen, elnyomó jellegű eszközei a törvényen kívül is. Ez a társadalomban elszigeteltséget hoz létre, így mindenki magányosan éli meg a félelmeit. Az ilyen hatalomnak ezen kívül még az is lehet a célja, hogy létrehozzon egy másik közösséget is, amelyben minden másképp van. De ha mindenki ide tartozna, akkor a hatalom ereje megszűnne, ezért az az érdeke, hogy ezt az állapotot is fenntartsa, azért, hogy mindig legyen ellensége. A kör kerületén helyezkednek el azok az emberek, akik az ellenséggel szembeni ellenérzést fenntartják, ők elmehetnek a gyűlölet legszélsőbb megnyilvánulásáig is. Bent pedig azonossági, érdekközösségi és hatalmi tudat jön létre, de gyakran anyagilag is megéri benne lenni.
A hatalomba kerülés lehet egyéni vágy és a személyiségben megvalósult akarat is. Az irányítás képessége minden emberi minőségben megnyilvánul annak a minőségnek megfelelően, amelyben az egyén éppen van, és idővel a minőségi fejlődése által eljuthat a valódi vezető szintjére, amely a királyi minőség.
A valóságos helyzet viszont az, hogy teljesen független az emberi minőségektől és a képességektől, hogy ki lesz egy ország vezetője. Az lesz, aki arra alkalmas, hogy visszatükrözze magatartásában, intézkedéseiben azt, ami épp megfelel az országa többségének. A többség vágyai jelennek meg ebben a folyamatban, és így megkapja az ország azt a vezetőt, aki tükrözni fogja a közösség időszerű tudati helyzetét. Ennek célja, hogy megismerhesse a közösség, hogy milyenek is ők, és így megláthatják egy idő után, hogy hol kell változtatniuk és változniuk. Ha nem változnak, akkor ez sem változik. Ha változni szeretne a többség, akkor némi fejlődés után más minőségű ember kerülhet előre, a vonzás törvénye alapján. A hasonló a hasonlót vonzza, a hasonlók értik meg igazán egymást, a hasonlót hamar észreveszem, mert én is úgy élek, és kiderül, hogy ezeket gondolom én is. Persze az ego kritizálni is fog, hiszen ez a dolga, hogy neki önálló véleménye legyen, de azért mindig egyetért a saját minőségével.
Ez azt jelenti, hogy hiába létezik királyi minőségű ember, nem tud vezetői tisztségbe kerülni, ezért lehet, hogy nem képes megvalósítani önmagát?
A királyi minőség nem csupán társadalmi szinten tudja megvalósítani önmagát, hanem életének megélésében, annak minőségében is. Ezért csak akkor vesszük észre őket, amikor erre figyelünk. Nem szükséges a világ előtt szerepelni valakinek ahhoz, hogy a királyi emberi minőséget megélje. Ez azt jelenti, hogy megvalósíthatja önmagát.
A régebbi korokban a természetes vezetői képesség felismerhető volt, ezért az illető vezető lett, de ekkor sokkal kisebb volt egy közösség, és kevés ember élt a földön. Ma már ez az emberi réteg mélyebben van bennünk, és már csak színezi a magatartásunkat, de ha valaki ezen a szinten képes tartózkodni hosszabb ideig, akkor ismereteket képes onnan felhozni. Ma a személyiség megélésekor a belső királyság megteremtése a cél, és nem ennek a külső megélése. Persze ma is vannak olyanok, akik a személyiségükben ezt a külső királyságot élik meg, és amikor a karakterük is a vezető minőséget mutatja, akkor igen kimagasló képességekkel rendelkező emberrel találkozunk. Királyi minőségű emberrel nap, mint nap találkozhatunk, de ilyen politikussal vagy országvezetővel már kevésbé, olyannal pedig, akinek a karaktere és az emberi minősége is vezető minőségű, nagyon kicsi eséllyel futhatunk össze, de azért léteznek.
