Az igazi vezető
Sokan keresik magukban, és sokan már úgy vélik, hogy megtalálták, hogy milyen a jó vezető. Akik keresik, vajon tudják-e, mi módon kell keresni? Akik megtalálták, vajon ők mi módon választották ki?
Szinte mindenki képes olyan tulajdonságokat mondani, amelyek szerinte szükségesek ahhoz, hogy egy ország vezetőjében megbízzanak az emberek. De ebben az esetben is fontos, hogy válasszuk el a lényegeset a lényegtelentől. S persze adódik a következő kérdés, hogy ebben a sorban mi a lényeges és mi a lényegtelen. Szerintem ez, ő szerinte az, és megint más szerint amaz. Ebből csak vita származik, ami természetesen érthető, mert a személyiség és az ego ebben is sikeres szeretne lenni, emiatt mindenki vitatkozik és próbál meggyőzni másokat.
Mi jellemzi hát a jó vezetőt?
A karizma? Mit is jelent ez a képesség a mindennapokban, és mit jelent a befogadó számára egy karizmatikus emberrel találkozni?
Aki karizmatikus, az lehengerlő, lelkesítő, vonzó, olyan, akit szívesen követnek az emberek, sőt, elhiszik, amit mond. De kijelenthetjük azt is, hogy általánosságban igaz, hogy az a személy, aki egy kis közösséget el tud irányítani, nem képes ugyanerre egy ország esetében.
Már az általános iskolában sok gyerek rendelkezik hasonló tulajdonsággal, de igazából a középiskolában kezd igazán működni ez a képesség. Kiállni a közösség elé, és kimondani olyan gondolatokat, amelyek megvannak a közösségben is: a többiek helyett nyilatkozik a felszólaló, hiszen olyasmit mond ki, amivel a legtöbben egyetértenek. Itt megjelenik az azonos emberi minőséggel való azonosulás elve. A középiskolában még közel azonos minőségben vannak a diákok, de már egy évvel a végzés után, gyorsan vagy esetleg lassan, de beindul az emberi minőségi fejlődése (néha az is megtörténik, hogy itt vagy még előbb megtorpan). Így a következő években nagyon különbözővé válnak az egyének. Ekkor a karizmának már más megjelenési formája jön a felszínre.
Azok, akik rájönnek, hogy képesek hatni a többiekre, azt remélik, hogy ezért irányítani is tudnak. Abban reménykednek, hogy ha a belső vágyaik is erősek, akkor vezetőkké válnak. Ezt a folyamatot egyre jobban élvezik, amivel egyre jobban megerősítik a karizmájukat. Ekkor kezd az erő és/vagy az akarat hozzákapcsolódni a karizmakezdeményhez, ami miatt egyre erősebben nyilvánul meg, és egyre nagyobb csoportot képes magához vonzani.
Minél erősebben nyilvánul meg az emberben ez a folyamat, annál nagyobb körre hat, és ha felfedezi az egyén, akkor ez a képesség a manipuláció képességét is eredményesebbé teszi. Ekkorra nem csupán a karizma minősége változik meg, hanem már a szó is fontossá válik. A szó, a beszéd lesz a legfontosabb, hiszen a hatalma elérése érdekében és később annak magtartásában is használni fogja ezt a békés hatalmi fegyvert (békés, bár igaz, hogy a szó képes hatni a világra, és akár háborút és gyűlöletet is létre tud hozni). Eközben arra is rájöhet az illető, hogy ha valaki a karizmája hatása alá került, akkor már nem fontos, hogy következetes legyen, hiszen bármit megbocsátanak neki, de az is előfordulhat, hogy már szinte nem is fontos, mit mond. Ha mégis megszólal, és példabeszédszerű vagy szimbolikus képeket alakít át üzeneteiben, akkor ezek lesznek a leghatásosabb megnyilatkozásai. Ezek így is, meg úgy is érhetők, így a sejtelmes mondatok mögé mindenki azt képzel magának, ami számára megfelelő, így egyet fog érteni az illetővel.
Ezzel eljutottunk a hatalom kérdéséhez. De vajon jó vezetővé válik az olyan ember, aki ezt az utat járta végig a hatalom megszerzéséig? Kicsi vezető lehet, de nem olyan, aki magas szinten éli meg a vezetés képességét. Másképpen megfogalmazva: vezér lehet, de király nem.
A nem megfelelő személyiséget a hatalom torzítja: ha nem eléggé figyel magára, olyasmit is elhihet magáról, ami nem igaz. Ha valaki kizárólag a vágyait akarja megvalósítani, és ehhez a hatalmát használja fel, akkor előbb vagy utóbb erőszakos magatartásra is szüksége lesz. Ekkor kezd közeledni az autoriter ember minősége felé. Természetesen a személyiségben megtalálható az ilyen hatalomvágyra való hajlam (ezt az asztrológiában a Plútó jelzi, a vezetést és a hatalomgyakorlást pedig a Szaturnusz).
Határozott, nagyon határozott, erőszakos, nagyon erőszakos, kegyetlen – ezek a fejlődés fokozatai.
A karizmatikus ember hitelessége sokszor csak a karizmájának eredménye, hiszen gyakran a magával ragadó magatartás elég a sikerhez. De ha nincs ilyen helyzet, akkor a hitelesség más megnyilvánulására van szükség.
Mégis létezik olyan helyzet, amikor erre a tulajdonságra van szükség. Analógiás példa erre a hadvezér szerepe a hadseregben. Ilyenkor a katonák követni tudják a vezér utasításait, teljes az odaadás egy hiteles karizmatikus vezér felé. Ez pedig azt jelenti, hogy a vezér nem csupán karizmatikus, hanem jobb vezető, jobb döntéshozó, és hiteles, de nem csupán a karizmája okán.
Az ilyen ember a nyilvánosság előtt azt láttatja magáról, hogy kiemelkedő vezető, hiszen követik, de valójában mégsem ő a legjobb vezető. Lehet jó taktikus, csatákat nyerhet, de az élet szélesebb területén már nem lát át sok dolgot. Az emberi minősége lehet magas szintű, így lehet a harcos vagy nemes, de lehet alacsonyabb emberi minőségű ember is.
Egy ország vagy nép, nemzet vezetéséhez viszont kevés ez a képesség, hiszen ebben az esetben az élet sok területét kell átlátni, az egyéni vágyakat a háttérbe kell szorítani, és helyettük a megfigyelt helyzetnek megfelelő elképzeléseket szükséges teljesen magáévá tenni, így egy idő után azonosulni tud velük. Ha valaki ezekkel nem képes azonosulni, akkor nem lesz képes végigvinni a dolgok megvalósítását a célig. Ezt másképp szolgálatnak is lehet nevezni, hiszen a nép szolgálata érdekében azonosul a céllal, vagyis a néppel. Ez már a nagyon fejlett ember magatartása, de itt is léteznek fokozatok. Csak spirituálisan is fejlett ember tud kimagasló eredményt elérni, amire a célok megfogalmazásánál van szükség, hiszen a lényegeset le kell választani a lényegtelenről, és ezt spirituális vagy lelki fejlettség nélkül nehéz meghatározni.
Ma is léteznek ilyen emberek, de ez nem az ő korszakuk, ezért más területen élik meg és ki magukat. Most olyan minőségi viszonyok vannak, amikor alacsonyabb minőségű embernek van lehetősége az élre állni. Mindez nem válaszható el a nép céljaitól és a közösség tudati állapotától. Ennek az az oka, hogy a személyiség és az ego kifejlődésének eredménye az egyén szabadsága: így kialakult a független a döntés lehetősége, ezért az ego minden olyat is kipróbálhat, amihez nincsen elég képessége, de amit szeretne – így azt is, hogy az alkalmatlanság milyen fejlődést hoz létre önmagában és másokban. Ennek célja nem az egymásra mutogatás, hiszen ez törvényszerű, ezért elfogadható, legfeljebb megfigyelhető és kifejezhető állapot.
