Megfigyelések az időminőségről, a karmáról és a sorsról
Az önmegfigyelés fejleszthető például, hogy valaki képes legyen felfedezni, hogy benne hogyan működik a sors program, amely nem minden esetben egyezik meg az aktuális szándékával. Sokáig nem biztos, hogy képes megérteni ezt a különbséget.
Ez a kettősség úgy nyilvánul meg, hogy az egyén belső szándékai nem gerjesztik és nem jelzik előre azt, hogy milyen konfliktust, vagy negatív magatartást fog előidézni egy olyan emberrel szemben, akit valójában kedvel.
Nagyon egyszerűen fogalmazva, amikor beszélünk valakivel nem biztos, hogy észrevesszük, hogy valahol mélyen együtt érzően viszonyulunk hozzá, de mégsem ez motiválja szavunkat, hanem valamilyen más elv, amelyet nem vettünk észre. Mit jelent ez?
Van egy érdekes feladatunk, a visszatükröztetés. Tükrözzük a velünk szemben álló ember gyenge vagy épp az erős tulajdonságait, valójában pedig mindegyiket. Persze nem egyszerre, hanem mindig egy kis részét az aktuális helyzetnek megfelelően. Ezzel segítjük a másikat, hiszen mindenki így képes felismerni személyiségét és a tulajdonságait. Ez a feladat elsősorban nem nekünk fontos, hanem a velünk kapcsolatban lévőnek.
De mást is tudunk közvetíteni, ami szintén tükör jellegű, csakhogy ennek az oka a múltban gyökerezik. Ezt a feladatot nem személyiségünk végzi, hiszen annak nincsen rálátása az előző életekre, de nem is lelkünk mélye, hanem ez az Egyből ered, amikor is a velünk kapcsolatban lévő ember karmáját tükrözzük azért, hogy felismerje, megértse, és túllépjen rajta, mert a karma a személyes tulajdonságai közé van ágyazva.
Így azt sugározzuk a másik felé, amely neki kell. Olyat mondunk, amely belőlünk ered, de annak az eredőjére nem látunk rá.
