Ingergazdag mindennapok és művek II.
Van egy másik irányú képzet használat is. Ez akkor jön létre, amikor valaki már az önismeretet gyakorolja. Ez teljesen más jellegű, de az előző gyakorlatok nélkül nem lehet megvalósítani.
Ebben az esetben valaki a képzetet nem gyártani fogja, hanem hagyja, hogy megnyilvánuljon. Ez azt jelenti, hogy ezzel a módszerrel a mélyebben lévő rétegeivel tud kapcsolatot teremteni, aztán az önismeret legvégén a valódi énjét is felismerheti. Ekkor az elmének passzív befogadói állapotban kell lennie és csak figyelnie kell a megjelenő képzeteket, majd később az egyén tudata veszi át a megfigyelést. Ekkor már a tudat figyeli a tudatot. Ilyenkor képek, képzetek, érzetek, érzések és folyamatok jelennek meg, amiket átélni és értelmezni lehet és szüksége.
Visszatérnék a mai ingergazdag élethez. Ma külső ingerbombázás alatt álunk, míg az elmúlt időszakban inkább az emberi képzetgyártásnak és az elmének a fejlesztése folyt, de most nagy külső nyomás nehezedik mindenkire azért, hogy ez a teher kényszerítse arra, hogy most már valóban figyeljen befelé azért, hogy ne csupán fogalmi szinten és az elméjében éljen meg mindent. Annyi külső inger éri az embert, hogy nehezen találja meg a belső önmagát, mert a sok inger állandó reakciót vált ki belőle, ami nagyon fárasztó. Reagálni kell, mert az ember lemarad, elfelejtik, így mindenki reagál és reagál és mondja a véleményét, amelyet a social médiában lehet jól megfigyelni.
Persze sokan vannak, akik a legkisebb külső inger hatására is reakcióba lépnek, mégsem fáradnak el. Az állandó reakcióigény is jó tükrözi az elme használatát, de a megzabolázása egy érettségi szinten már kötelező.
Az egyén állandó reakciója inkább azokat fárasztja jobban, akik az ilyen állandóan mindenre reagáló ember közelében vannak. Mellettük nincs nyugalom, ők viszont úgy érzik, hogy csak akkor élnek igazán, ha reagálnak.
A sok inger kevés kivétellel felszínesen és sokszor egyre felszínesebben közelít a nem felszínes felé, igaz ingergazdag látványos dolgok születnek, mert azt hiszik, hogy most majd megérti a közönség azt, ami előttük van.
Ilyen a Van Gogh műveit bemutató vizuális ingerbomba. A ma készült alkotásoknál is jól lehet látni és követni ezt a kényszert. A legtöbbször az a szándék, hogy látványos, ingergazdag, vibráló alkotások szülessenek. Legyen az alkotás nagy, mozogjon, legyen színes és sokkoló hatású hátha a nézőt hosszabb időre megfogja.
De nem.
Érdekes lehet, viszont a valódi befogadást nem segíti, de az alkotó is kényszerpályán van. Nem a látványos kiszolgálás és az ingergazdagság felé kell vinni a befogadót, hanem egyre mélyebbre. Ehhez az alkotónak és a befogadónak is mélyebbre kell hatolniuk önmagukban azért, hogy azt ott talált gazdagságot a felszínre hozzák.
Bár, ha az előző részben megfogalmazott logikát itt is követjük, akkor a sok inger előbb utóbb befelé kényszeríti az emberek figyelmét. De ez is, mind tömegeket érintő fejlődési út, hosszú. A többség ezt az utat követi, de azért folyamatosan és mindig vannak, akik már tudják, hogy van rövidebb is.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
