Dilemma
Az új nagy korszak hosszú távú jövő lehetőségét hordozza anélkül, hogy az események menetét pontosan meg lehessen fogalmazni. Ezt csak akkor lehet, ha már megtettünk jó pár lépést, aminek már lehet következménye. Egy új korszak első szakaszában jön létre a megválasztott irány, amelyet majd hosszú ideig eseményszinten fogunk követni. Ha viszont az új korszakba úgy megyünk bele, hogy nem érzünk változtatási igényt, akkor még nem hangoltuk fel magunkat, vagyis elaludtuk az ébresztőt. Akkor járunk jó úton, amikor a többség változtatni szeretne, mert hátráltatja valami, amit teherként vagy nagyon zavaró körülményként él meg. Ebben az esetben a folyamat olyan irányt vesz, ami nem lesz az előző korszak folytatása.
Ha az új korszakban is még a régi sémák működnek, akkor mindez addig folytatódik, amíg ki nem derül róla, hogy rossz az irány. Ez a helyzet ahhoz hasonlítható, mint amikor egy hatalmas tankerhajó a sebességén és irányán változtatni kényszerül. Ehhez sok energia kell, és sok idő szükséges, hogy újra a cél felé álljon a hajó orra, nem beszélve arról, hogy ez idő alatt bőven akad olyan következmény, amelyet meg kell oldani, le kell dolgozni. Ha későn kapcsolunk, akkor lemaradtunk a saját lehetőségeinktől.
Ez a bolygóállás eseménysor a változás lehetőségeit tartalmazza, így újra megfogalmazható lesz az időhorizonton a következő korszak eseményeinek menete, hosszabb időintervallum után, és ekkor már konkrétan is kifejthetők lesznek. Az első lépés után jön a többi.
A mostani időszak fő gondolata az, hogy egy óriási változtatási lehetőség kapujában állunk, amely előtt igen régen voltunk. Valójában ez előtt áll a világ minden országára, a kérdés az, hogy ki veszi észre először.
