Kasza Gábor fotóművész, filozófus, manager, kreatív és közösségi ember
Régebben írtam arról és most fontos újra megemlítenem, hogy a fotóművészeket is megilletné ugyanolyan tisztelet és elismerés, mint a képzőművészeket és az egyéb művészeti műfajokban alkotókat, hiszen pontosan ugyanazt használják magukból, csupán egy lyuk, objektív, kémia vagy chip segítségét kérik a témájuk rögzítéséhez.
Sokan ismerhetik a metafizikus festészetet. Ez a stílus előzte meg a szürrealista korszakot. De a metafizika fogalmának több értelmezése forog a világban, a festészetben viszont legtöbbször a formai nyelvként dominál. A metafizikai gondolatok is tükrözhetik egy művész gondolkodásmódját. Kasza Gábor esetében a forma és a tartalom is fontos, de a szellemire való igénye fontosabb.
Részlet a "Concrete..." sorozatból
Gábor két utolsó fotósorozata hasonló formanyelven szól hozzánk, mint a metafizikus festők képei, de a szürreális, a szimbolikus és a hiperrealista festészeti megoldások keverésével. Ezek a kompozíciók képzőművészeti és metafizikai hatás alapján jöttek létre.
Lehet aktuális társadalmi kérdésekhez is kötni a fotók tartalmát, de számomra mégsem ez a legfontosabb. Ezek a gondolatok könnyen elérhetők a nézők számára, de van mögöttük egy sokkal mélyebb tartalmi réteg is, amelyet fogalmakkal nehezebb kifejezni, hiszen ezt meg kell érezni.
Részlet az Y sorozatból Részlet az Y sorozatból
Amikor az érzésből indul el egy élmény szóbeli vagy írásbeli kibontása, akkor kizárólag fogalmak segítségével lehet átadni azt másoknak. De a szavakba bele lehet bújni és ekkor az érzés megjelenik bennünk, hiszen a képeket meghatározó gondolatok és érzések sokaknak ismerősek lehetnek, csupán hagyni kell feljönni és felidézni őket. Alapszinten ez a képesség mindenkinél létezik, de szükséges tovább fejleszteni, hogy érzékenyebbé váljon a befogadó.
Részlet az Y sorozatból Részlet az Y sorozatból
Az egyén lehet magányos, aminek sok oka lehet. Az igazi metafizikus ember, lélek, művész elsősorban szellemi kapcsolatra vágyik, olyanra, amely mindenkit képes összekötni. Ez paradoxon, de az egység megélése megszünteti az ellentmondást.
Kasza Gábor a mai világban ennek a szellemiségnek a hiányát tapasztalja, és ez a munkáiban is pontosan megfigyelhető. Mivel ezek fontos és összetett érzések, ezért a művész a képeken nem képes egyszerű gondolatközvetítés segítségével a befogadó felismerési helyzetét könnyeddé tenni, hanem az intuícióját a vágyódás, a hiány és a magány együttes megjelenítésével valósítja meg.
Részlet az Y sorozatból Részlet a "Concrete..." sorozatból
Más fotósokkal ellentétben a benne megjelenő képzeteket, érzéseket, gondolatokat először magában alaposan átjáratja, majd ebből kialakul egy pontos terv, amelyet később megrendez, elrendez hasonlóan munkálkodva, mint egy klasszikus festőművész, amikor egy freskó tervezését és kivitelezését végzi. Ilyenkor az intuíció jóval megelőzi a kép elkészítését, míg mások a teljes hagyatkozás élményében dolgoznak. A kettő között csak látszólag van különbség.
Elements sorozatból
Persze az improvizáció is jelen volt és van Gábor munkáiban, még a megtervezettekben is, hiszen az adott pillanat történéseit hagyja érvényesülni. A régebben elkészített táncfotói viszont a teljes hagyatkozás állapotában készültek. A megtervezett művek elkészítése nagyobb tudatosságot és figyelmet követel.
Gondoljunk bele abba, hogy például Raffaello az Athéni iskola című freskóját először alaposan átgondolta és megtervezte, így a megvalósítás szakaszában egészen minimálisan, de ott is jelen lehetett az improvizáció. A két alkotó munkamódszere hasonló szellemiséget és minőségi igényt tükröz. Figyelmes kibontás és pontos kifejezés. A megvalósítási sor első eleme az intuíció és/vagy a képzet, amelyet megragadott, és amely aztán kibontott gondolattá válik, a vége pedig a létrehozás fázisa. Az eredmény egy tartalmában többrétegű kép.
Ekkor az alkotónak először majdnem teljesen meg kell fejtenie a megjelenő intuitív gondolatot, csak azután jön a megvalósítás. Lehet fordítva is alkotni, ekkor megjelenik valami az emberben gondolat vagy érzés formájában, amelyet a művész rögtön megvalósít, aztán előbb-utóbb megfejti, hogy mit is tükrözött önmagából.
Az elsőhöz vizsgálódó, elemző és folyamatosan kontrolláló és megfejtő elme kell. Ebből következik, hogy Gábor nagyon precízen végez el minden részfeladatot és rendkívül igényes arra, hogy mit ad ki a kezéből.
Részlet a "Concrete..." sorozatból
A kreatív lélek ezért mindig kitalál valami újat, hiszen ha akarja, ha nem, feltör belőle, amit lefojtani nem szabad.
Erre az elfojtásra nagyon jó példa volt egy eset, amely a KICSI VILÁG kulturális program szervezése közben történt. A programra több zenekart és zenészt is meghívtunk, de csúszott a menetrend, és a falusiaknak nem volt türelmük megvárni az utolsó zenekart, ezért azt követelték, hogy a helyi zenész vigye tovább a táncos bulit. A tervek szerint utolsóként fellépő együttes szólóhegedűse viszont kétségbe esve kérdezte, hogy akkor most mit csináljon, mert benne maradt a zene, pedig az nagyon kikívánkozna belőle. Ezért végül a szálláson játszott a rajongóknak, és élvezhettük azt a zenét, amely benne volt, és amely végül azért kijött belőle. Ez az élethelyzet mutatta meg a legjobban, hogy ha valaki kreatívan átél valamit, akkor annak ki kell jönnie, mert ha bennmarad, az ember „beteg lesz”. Ez igaz mindenkire.
Mivel Gábor kreatív ember, belevágott egy olyan új világba és feladatba, amelynek alapja az ő kreativitása, de amelyhez mindennap szükség van a pragmatikus hozzáállásra is. Ez a talpraesettséget növeli, így a kreativitás nem hullik a fantázia mély gödrébe.
A kreativitás azt jelenti, hogy valaki nyitott önmaga felé, ahol a belső intelligenciájából képes meríteni, és nyitott a szellemi világra, ahonnan szintén intuitív gondolatok származnak.
És talán most jön a legfontosabb megállapítás: Gábor filozófus, hiszen sok olyan dolgon elmélkedik, amelyek a szellemi megismerés köréhez tartoznak. Ezzel a magatartással még jobban magányosnak érezheti magát, de ez nem a közösség hiányából, hanem a szellemi egyedüllétből ered.
A filozófia eredete a szellemi megfigyelés a megismerés által, és ezzel a bölcsesség elérése.
Ennek az igénye tükröződik vissza művészi magatartásán és a képein, de ez az út nem könnyű, és csak akkor mondhatja azt, hogy valójában milyen egyszerű is volt, amikor már a megismerési út végén van.
Remélem, hogy Gábor jól veszi az akadályokat, de addig is tombolni fog benne a kreativitás.
Ahogyan nő a megismerési vágy, úgy csökken az ego ereje, így egyre nő az esély arra, hogy majd kellő időben átmenetileg megszűnjön. A megismerési vágynak nagyon erősnek kell lennie és a beért állapotban az egyéni tudat hirtelen golyóként száguld a valódi énje felé.
Nem írtam a képeiről, mégis azt érzem, segítettem megértetni őket.
Jozipovics György
