A Vezető és a szándékai
Gondolatok politikai táborokhoz való kötöttség nélkül.
Rövid ideig belehallgattam a miniszterelnök beszédébe, amelyet a Tranzit rendezvényen mondott. Lehet, hogy csak én tudom a helyén értelmezni ezeket a mondatokat, de ebből a számomra az derült ki, hogy mosolyogva ugyanazt csinálja, mint az általa ellenségnek tartott politikai oldal régen.
Mit jelent ez? Azt, hogy ő sem a nemzet egységén dolgozik, hanem az ő oldalát szeretné a legmagasabb hatalmi szintre vinni, hasonlóan a XX. századi elődökhöz, politikai oldalaktól függetlenül. Tehát nincs fejlődés, csupán ismétlése az elődök gondolatainak. Ennek a közösségnek ma a „konzervatívok” a minősége vagy inkább csak a neve.
A valódi vezetőnek, akinek az emberi minősége magasabb, sohasem lehet ilyen szándéka. Hiszen neki az egész ország emelkedése a fontos. A mostani vezető valójában a bosszú útvonalát követi. Ti régen úgy, akkor most én is úgy, de most ti nem lesztek fontosak. Én most meg akarom változtatni az egész közösség tudatát, sőt annak fejlődési irányát is.
Ez lehetetlen vállalkozás, mert ezeket a gondolatokat csak azok fogadják be, akiknek ehhez nagyon hasonló nézetük van, de ez nem tud a többség lenni.
Ez a folyamat lehet karmikus vagy nem az, de az is lehet, hogy most lesz ennek karmikus következménye. De ebből a folyamatos megosztásból minél hamarabb ki kellene szállni.
A politika már elég régóta nem a társadalom, az ember segítéséről szól, hanem a hatalom és a vagyon megszerzéséről. Persze ez is érhető, hiszen az egó nagyon szereti a hatalmat, ami gyakran kicsi, de lehet nagy is, mindkét esetben a hatalom minőségének megéléséről van szó. A vagyonszerzésre is ugyanez vonatkozik.
Eközben a mostani konzervatív közösség emberei vágyakoznak Atlantisz korába, mert szerintük az magasabb színtű volt. De nem azt csinálják, ami ott volt! Hiszen nem tudják, hogy az ottani harmóniának mi volt az alapja. Ma viszont dominanciával szeretnék elérni ugyanezt, ám ez lehetetlen!
Ha nagyon tömören fogalmaznánk meg, akkor azt mondanánk, hogy a politika célja ideális esetben a társadalom működésével kapcsolatos legkedvezőbb szabályozás létrehozása és annak megfelelő színtű működtetése.
De ki tudja, hogy mi szükséges a társadalomnak? Csak az olyan emberi minőség képes ennek a felmérésére, aki átlátja az ember működését és az emberi minőségek szükségleteit. E közben nincs a hatalomhoz fűződő egyéni szándéka, csak olyan, amelyik nem a hatalomhoz kötött.
A politikusok nagy része nem vezető, de fontos feladatuk lehet a részletek feltárásában.
Viszont, aki ma többséget szeretne, illetve azt szeretné elérni, hogy az általa megfogalmazott elvek érvényesüljenek az egész országban, annak nevelnie kell, és sokakat teljesen át kellene nevelnie. Itt jön képbe a propaganda, amelyet minden olyan vezető, aki így gondolkozott, használt, így mai vezetők is. De ez manipuláció és nem fejlődés, hiszen az embereknek van egy fejlődési útvonaluk, de ez az irány nincs benne, csak vakvágányként. De azért ennek az útnak is lehet tanulsága, csak rá kell jönni a lényegére, és abban az esetben már megérte, mert fejlődést okozott. Vannak olyan országok, ahol azt érezzük, hogy sohasem fognak rájönni (de mégis lehetséges).
Ebben az új korszakban kínkeservesen, de ki kell préselni magunkból a kornak megfelelő fejlődési irányt, és ha az valóban jó, akkor megjelennek azok az emberek, akik ezt értik, tudják, így alkalmasak a vezetésre. Sosem lesz Atlantiszi minőségű harmónia a vezető és a vezetett emberek között, de a mostaninál jobb lehet.
Nem ártana a politikusokat beavatni olyan témákba, mint például az emberi fejlődés lépcsői, vagy más olyan gondolatokba, amelyeket még nem képesek meglátni, sem átlátni.
Bár most még nehéz lenne azt elképzelni, hogy a politikai paletta minden tagja leülne egy ilyen kis közös agytornára.
