A kapitalizmus és az agresszió
Ha azt vizsgáljuk meg, hogy a kapitalizmus milyen lelki válságot vagy örömet okozhat, akkor az alábbi ábra segít ezt megérteni.
Az ideális viszonyrendszer akkor jöhet létre, amikor mindenki azt csinálja, amely az emberi minőségéhez illik, de ehhez tisztában kell lennie a minőségekkel. Ezt lehet tanítani. A tanítás során azt is ismertetni kell, hogy az együttműködést, hogyan lehet gyakorolni, és azt is, hogy a legmagasabb minőség képes csak teljes mértékben átlátni a világot, ezért lényeges esetekben el kell fogadni a gondolatait, ez a hierarchia tudatosítása.
Vagyis be kell mutatni és gyakorolni kell az együttműködést, vagyis a demokráciát, az egyéni felfelé törekvést vagyis a szabadságot. De a törvények elfogadását és betartását. Valamint az anarchia gyakorlását, és a benne megjelenő problémákat felismerni.
De az ábra azt is megmutatja, hogy a liberalizmus túlsúlya, (ami a kapitalizmus elve) mint minden túlsúly tönkreteszi a világot és az emberi lelket.
De a klasszikus hierarchia társadalmi felosztottsága is ugyanezt teszi a lélekkel. Mindkettőt megtapasztalhatta az emberiség, vagyis mindenkinek van ilyen megélése, de még az anarchia káros hatásait is megéltük.
Mindegyik társadalmi működés túlsúlya ismert, így akár már tudatos egyének is lehetnénk, de ha oktatva és gyakorolva is lenne ez a minta, akkor előbb utóbb sok ember tudatosabb lehetne . Ez egy idea, vagyis törekvési irány, amely igen távoli cél, de lemondani róla nem lehet.
A nem felismerés viszont agressziót szül azért, mert a megoldást nem látja az egyén, ezért dühös és agresszív lesz, mert kényszernek és veszteségnek él meg sok dolgot. De, az is igaz, hogy ha mindenki a saját minőségét éli szabadon, akkor is lenne konfliktus és agresszió, de jóval kevesebb, majd egyre kevesebb.
