A magyar néplélek megfejtése
Ha nem lesz komoly átalakulás, akkor egyre kevesebb léleknek lesz fontos ennek a közösségi minőségnek a megélése, így valóban el fog tűnni a magyar néptudat!?
Miért írom le ezt a provokatív gondolatot?
Amikor egy fejlettebb társadalmi rendszer demokráciát szeretne exportálni egy olyan országba, ahol még a nemzetségi vagy törzsi szövetség a társadalom hatalmi struktúrája, akkor ott kudarcra van ítélve a demokrácia terjesztése. Most már többen rájöttek erre.
Ha az előző megállapítást elfogadjuk, akkor ezt alkalmazni kellene a magyarokra is, mert mi nagyon kilógunk Európából.
De vajon a magyar nép lelkében mi lehet, amitől sok szempontból különbözünk a többi közösség közül? Egy érdekes pszichológiai kutatásról és annak következtetéseiről néztem meg pár videót. Érdekes volt, de nem ment elég mélyre.
Először próbáljuk behatárolni azt, hogy milyen korból eredhetett a nép!
Ehhez nem a konkrétumokat, hanem a hosszútávú folyamatokat érdemes górcső alá venni. Azért sem célszerű konkrétumokat keresni, mert azok tévútra visznek, de egy jó rendező elvet érdemes keresni. Az ilyen felosztási rendszer nem elsősorban időhöz kötött, hanem a folyamatokhoz.
A Mú az eredet kora, a Lemúria kora, Atlantisz kora, és a mai az Új kor. Ez egy nagyon jó korszak felosztás.
Azok a népek, amelyeknek nagy a múltjuk, szinte biztosan a Lemúria néven nevezett korszakban alakultak ki. Előbb biztosan nem, mert akkor a nép, a népek struktúrája nem létezett. Ezt könnyen el lehet fogadni. De a magyar nép nem is a karakter korában, vagyis az Atlantisz névvel illetett korban jött létre, vagy az nem hatott rá nagy mértekben, mert annak nagyon sok jele lenne, de ilyen nincs.
Mit jelent ez?
A Lemúria korszakára mi volt a jellemző? A törzsek nemzetségek, kialakulása és a korszak fejlődése során azok szövetsége. Vándorlás, állattenyésztés, a működésnek a család az alapja. Minden a családmodell alapján rendeződik el, a család meghatározott és szigorú rendben él. Majd később, amikor megnőtt a létszám, a családok törzsekké, nemzetségekké váltak. Még később nemzetségi szövetség jött létre, amely laza szerkezet és nem államforma, hanem olyan mint, amikor a testvérek hívják egymást, ha baj van, azért, hogy segítsenek egymásnak. Ez a családok és rokonok szövetsége.
Ez a magyarok öröksége de, amikor a Szent István állama létrejött, akkor ugyanaz a probléma alakult ki, mint ma a demokrácia terjesztésekor: a régi tudatot egy újra kellett volna lecserélni, amihez nagyon sok segítség kellett volna, hiszen ez nem volt természetes folyamat, hiszen nem volt önkéntes.
Ezért nem sikerült igazán.
A tudat fő jellegzetessége az, hogy hagyományozódik szülőről a gyermekre. Ez a tanulás és a megfigyelés folyamatában történik, amelyben minden dolog megfigyelése és az ezekkel való azonosulás jön létre, hiszen ez a tudat legfőbb tulajdonsága. Az ember mindig tud azonosulni azzal a tudattal, amely a környezetében van, hiszen ez a minta, aminek az alapja a bizalom.
Természetesen, aki akar, ki is léphet ebből, de ahhoz elég jelentős fejlődési vágyra és lehetőségre van szükség.
(Bár az emberi élethelyzet megimerés oldaláról nézve, ez is egy fontos megélési lehetőséget ad, amikor valaki nem akarja gyakorolni a saját népének tudatát, hanem elhagyja azt, akár úgy is, hogy távozik az országból. Így nem beáramlási, hanem kiáramlási mozgás dominál a társadalomban.)
Amikor a feudalizmus kora elkezdődött, akkor az új tudat kialakításához a nemeseknek lett volna meg a lehetőségük, de nem voltak alkalmasak erre. Emiatt egy öszvér tudat jött létre, amelyben pár fontos dolog került átadásra korokon, korszakokon, több száz és ezer éven át.
A nép nem tudott megszabadulni a régitől és nem tudta teljes mértékben felvenni az újat, hiszen az életük inkább szűkölködő volt és sok kötelezettséggel járt, ez pedig a fejlődést akadályozta.
Mi a jellemző a magyar tudatra?
Ma is a legfőbb jellemző a „mindent túlélni”-mentalitás, ennek oka a társadalmi hierarchia elfogadása, valamint a feudális nemesek rossz tudati példája. A túlélésben nincs erkölcsi szabály, ami sok ember szerint ma is igaz. Sokan még ma is úgy gondolják, hogy ez alól felmentést kaptak, kapnak, de a mentesség az emberi minőségtől függ, és attól, hogy ki milyen szempont szerint vállal be a túlélése érdekében valamit, ezért a felmentés mindenre és mindenkire nem igaz. Amikor a túlélési szándékban a családi és az egyéni érdek nagyon erős, akkor ez gyengíti a legtöbb emberi minőség erkölcsi szintjét.
Valaha a törzsszövetség vezetőjének elfogadása jelentette a társadalmi hierarchia elfogadását, amely szorosan kötődik a családhoz és a hagyományokhoz, de ezek a szabályok nem lettek kibontva sem az előző, sem a mai korban, csak megélve és szimbólum és dogma formájában használva. A szeretet ugyan megjelenik ebben a tudatban, de ennek a megélése sem emelkedik nagyon magasra, mert ha emelkedne, akkor a befogadás és az elfogadás, valamint az együttműködés sikeres lenne.
A családnak fontos szerepe van, ez a törzsszövetség alapja, amely nagyrészben családi, rokoni kapcsolatrendszer, de a mai napig ezen sem léptünk túl. A szövetség most is működik, de kirekesztő: csak a saját törzsem tagjai közt van véd- és dacszövetség. De, a nemzet már magasabb szintű közösség, és még mindig a kisebb, a saját közösség a domináns.
A szabadság igénye a család szintjénél nem megy magasabb szintre, hiszen a szövetségi rendszerben igen távol voltak egymástól a családok, és csupán vészhelyzetben találkoztak a többiekkel. Emiatt nem jött létre széleskörű szolidaritás, ami csak családi szinten vagy vészhelyzetben képes jól működni.
A szabadság megélése és gyakorlása helyett a hierarchia megélése lett a megszokott, amelyből még ma sem törtek ki a magyarok. Nem segítette senki sem a helyes értelmezést, hiszen a vezetőknek ez nagyon kényelmes állapot.
Olyan a nép, vagyis a többség minőségéből álló magyar „közösség lelke”, mint ha a karakter megélésének korszakát – amely nem volt nagyon hosszú időszak – úgy élte volna át, hogy közben megtartotta a saját Lemúria korából származó hagyományait. De így a karakter korszak nem lett mélyen megélve, hiszen teljes mértékben nem engedte be magába, így meg sem tudta élni, hiszen a struktúra sem volt erre alkalmas. Ennek elsődleges oka a családok laza szerkezetéből összeálló valami, ami családok, törzsek, nemzetségek, kis népek közössége, amely nem nagyon összehangolt rendszer, hanem egymást csak kicsit inspiráló laza népszerkezet, állami forma nélkül. A vándorlás ugyan hoz kapcsolatokat, minőségi mintákat, de azokat teljes mélységben nem lehetett megélni a folyamatos mozgás miatt.
Ellenpélda a mogulok térhódítása, akik a hódítás és a letelepedés után, a korszak legfontosabb gondolatainak létrejöttét inspirálták.
A mostani magyar társadalomnak is a család az alapja, de a társadalmi megjelenési formája már nem a törzsszövetségi, hanem a közösségi döntési népképviselet, amely együttműködésen alapul, amely szinte soha sem volt gyakorolva. A fogalom jelen van, de a tartalma nem igazán. Viszont a feudalizmus ideje alatt begyakorolt emberi magatartási mintákat még mindig továbbadják a szülők a gyerekeiknek, de sem ezt, sem annak gyökerét nem ismerik fel. Ezekben a viselkedési mintákban felfedezhetünk nagyon régi korból származó elemeket. (a hierarchia elfogadása, a körülményektől függetlenül a belső szabadság megélése, az egyén mélyén található vallás megléte, és alkalmazkodás az újhoz, mivel nincs erős kizáró vallási dominancia, vagyis így vallási sokszínűség jöhetett létre)
A vallás gyökere az egész világon közös, így nem csoda, hogy sok olyan elem megtalálható a vallásokban, amelyek így hasonlóságot mutatnak.
A nép eredete nagyon régi, az eredeti tudati mintáiból még sokat hordoz, de nekünk most egy nagy ugrást kellene végrehajtanunk azért, hogy végre a népnek ne legyen tudati hasonulási problémája, vagyis identitási zavara.
Elégedjünk meg azzal, hogy a nép nagyon régi és ezt mindenki fogadja be a saját tudatába, de az intellektuális kiegészítés helyett, aki képes járjon utána a saját tudatában, ott megtalálja az eredetét. Több fontos tulajdonság van még jelen ebből a régi korból, és ezeket érdemes lassan megismerni, és elengedni, majd magasabb minőségbe lépni.
Legyünk olyanok, akik a mostban élnek, és engedjük el azt, amit már rég el kellett volna, miközben fogadjuk el a múltunkat, amely valóban nagyon hosszú időt ölel át!
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!