Miért kell sok embernek még ma is megtapasztalnia a kiszolgáltatottságot és a kirekesztést?
Van olyan élethelyzet, amelyet nem vagy nehezen értenek meg az emberek, főleg a kialakulásának okát. Ilyen például a homoszexualitás, amelyhez sok téves előítélet kapcsolódik, különösen a kiváltó okához.
Sokan betegségnek tartják vagy ennél is rosszabb jelzővel illetik a homoszexualitást. A társadalmi normák, az erkölcs és a morál közösségenként más és más tartalmú, így van, ahol az azonos neműek közötti vonzalom elfogadott volt és így van ma is, és van, ahol nem.
Valójában arról van szó, hogy jó néhányan önként vállalják az ilyen a sorsot, hogy a kitaszítottságot megélhessék.
De sok lélek a nemiség váltáskor (vagyis ha az előző életében férfi volt, de most a női szerepet éli meg és fordítva) visszacsúszik az előző életében rögzült szerepébe. A lélek viszont se nem nő, se nem férfi: szellemi szinten nincs dualitás, csupán a fizikai szinten válunk olyan emberré, amilyenné szeretnénk. A lélek nemtelen, így bizonyos esetekben ez is okozhat a megszokottól eltérő magatartást. Még színesebbé válik a történet akkor, ha két ember az előző életében párként ismerte egymást, és bizonyos vonzalom közöttük a jelenben is megvan, bár most mindketten azonos neműek. Ilyenkor egy-egy pillanatra a személyiség, az ego mögé érezhet valaki, így a vonzalmat megéli, de nem biztos, hogy meg is érti annak okát, amely kibillentette a megszokott magatartási mintájából. „Olyan mintha ismernélek, de most mégis más vagy.
Nincs véletlen, de a nem tudatos ember számára van
A Vízöntő kor tökéletes időszak ahhoz, hogy szembenézzenek az emberek a többi között a homoszexualitással is. Azért tökéletes, mert – asztrológiai analógiát használva – az Uránusz a szabadság, de a szabadosság üzenetét is tartalmazza. Mindkettő lehet az élet része, de az erkölcsi megközelítés szerint a szabadosság nem az, hanem működési hiba, természetellenes vagy törvényellenes (a kérdés, hogy melyik törvény szerint). Pedig megélhető és tanulsággal teli élet lehet ez is. Aki erkölcsi alapon éli az életét, annak meglepetés lesz, hogy a lélek szintjén ilyen nincs. A magas minőségű ember életéből is eltűnik ez az előítélet, hiszen az erkölcs fejlődési szinthez kötött: ahol nincs dualitás, ott nincs jó vagy rossz, nincs erkölcs vagy erkölcstelenség. Az emberi tulajdonságok és szándékok csak a fizikai szinten, a duális világban tapasztalhatók meg, ezért is célszerű őket átélni.
Még ennél is megrendítőbb élmény a gyilkosság, amelyet szintén rengetegen nem értenek. A lélek időtlen és nem pusztítható el, csak a test. De azért senkit se buzdítsunk arra, hogy kioltsa más ember életét, mert az élet szép, a lét viszont egészen más minőség, ezért jön a lélek a létből az életbe. Mégis lehetséges, hogy vannak olyanok, akinek szükséges a fejlődésük érdekében megtapasztalni az áldozat és/vagy a tettes életét.
Mivel sok lélek nem képes átlátni a tetteinek és a belső megéléseinek a következményeit, magukra terhelnek olyan karmát, amely nem valóságos, egyszerűen azért, mert azt hiszik, hogy amit tettek, annak biztosan van következménye. Ezektől is lesz mód megszabadulni, hiszen ez gátként van jelen a szellemi testeikben, amelyek a hibás dogmák elfogadásából vagy a hibásan értelmezett törvények alapján jöttek létre.
A Vízöntő korszakban sok dogmát változtatunk majd meg oly módon, hogy ezeket sokan újra átélik, majd felismerik a hibáit és tanulnak belőle. Ehhez mindenkinek joga van, és most lehetőség is lesz rá. Igaz, majd létrejönnek új dogmák is, amelyeket később kell feltárni.
