Karácsony
Miről szólhat a karácsony a hétköznapok szintjén, és milyen lehetőséget rejt ez az ünnep?
Gyakran előfordul, hogy a család és a rokonság összegyűlik és ünnepel, de nem képesek kikapcsolni azt a magatartást, amelyet nap, mint nap használnak. Ez gyakran így írható le: „küzdeni kell, érvényesülni és hatalmat szerezni, aktívnak kell lenni és tevékenykedni kell, senkinek sem szabad elhagynia magát, mert abból baj lesz, figyelni kell a lehetőségekre és lecsapni rájuk, vagyis önmagunkat, az igazunkat, az egonkat sikerre kell vinni”.
De mihez hasonlít az a pár nap, amikor eljönnek az év legrövidebb napjai? A pár rövid nappal és a hosszú éjszaka olyan, mint amikor valaki tartósan becsukja a szemét: ilyenkor a világból nem lát semmit, így nem is zavarja semmi sem.
Az ember akkor csukja be tartósan a szemét, ha alszik vagy meditál. Mindkettőnek az a lényege, hogy kikapcsoljuk a világot, és vele párhuzamosan az egonkat is, hiszen ilyenkor jobb, ha az ego nem működik (kivéve persze az olyan embert, aki még ebben az állapotban is folytatja a napi működését, viszont ettől egyre fáradtabb és feszültebb lesz, emiatt konfliktusokat idéz elő a környezetében). A valódi alvás álmot hoz, a meditáció pedig felüdülést és a napok eseményeitől való megszabadulást, inspirációt, képzeteket, képeket és még sok minden mást is.
Ez párhuzamban van a világ működésével is: a fény pihen, és hagyja, hogy az ember is ünnepelve nézzen magába, mint mikor becsukjuk a szemünket, hogy előállítsuk a sötétet és végre megtalálhassuk önmagunkat.
Mindez a hétköznapokban a családtagok, a rokonok és a barátok közti kapcsolat helyrerázódásának az esélyét adhatja meg. Csupán alkalmazkodni kell ehhez a folyamathoz, átmenetileg elfelejteni az egot, a küzdelmet, az önérvényesítést, a hatalmat, a hétköznapokhoz köthető működést. És ekkor megláthatjuk, hogy olyan dolog jöhet elő belőlünk, ami mindenkinek meglepetést okoz. Persze ahhoz, hogy valóban megtaláljuk a belső fényünket, továbbra is munkálkodni kell magunkon.
Mindenkinek ezt kívánom KARÁCSONYRA.
