A Halak korszak hosszú periódusa, a feudalizmus korszaka
A feudalizmus a robot, a kényszer, a kiszolgáltatottság jegyében telt el. Ebben a korban sok lélek született, akiknek szükségük volt a feudális kiszolgáltatottság megtapasztalására. Bár már rég vége van, de mégis hasonló folyamatok zajlottak le a kapitalizmus és a szocializmus alatt is.
Viszont ma már az emberek sokkal több egyéni felismeréssel és magasabb szintű belátással rendelkeznek, ezért megújult gondolkodási módra van szükség, hogy új állami struktúra alakulhasson ki.
Sokak még mindig a hűbéri élethez szükséges tulajdonságokat hagyományozzák tovább a gyermekeiken keresztül, ma is felismerhetjük azokat a tulajdonságokat, amelyekre a feudalizmus korában szükség volt az életben maradáshoz. Például a főnök kedvében járni, meghunyászkodni, ami nem más, mint a szolgalelkűség, de ilyen jellemző az étel megszerzésének és mennyiségének az elsődlegessége, ami az éhezés emlékeinek következménye. Ezek a tulajdonságok szükségesek voltak a feudalizmusban az életben maradáshoz, és ezeket a szülők sok nemzedéken keresztül adták tovább a mai napig. Így nem csupán a hasonló jellemmel született emberek tulajdonságai lettek ezek, hanem azoké is, akik akkor megélték mindezeket és megoldást kerestek gondjukra.
Az elnyomás és a kényszer, a kiszolgáltatottság megakadályozhatják az aktuális élet minőségi fejlődését, hiszen az embernek egyszerűen nem lesz energiája ahhoz, hogy a belső megéléseivel és a saját adottságaival foglalkozzon. Az ilyen kimerítő élet után olyan tanulságok keletkeznek, amelyket az egyén majd csak a következő életében tud hasznosítani. A lélek önként vállal el sorsokat, ami azt jelenti, hogy bár a feudalizmus és a megelőző korszakok nagyon kegyetlenek és kimerítőek voltak, mégis, mindenki önként vállalta, hogy megtapasztalja azokat.
Mára az egyén sokkal függetlenebbé vált, és ugyan a kiszolgáltatottság létezik, de nem olyan szorító, mint a régebbi korszakokban. Ennek ellenére ma is sokan élnek olyan viszonyrendszerben, ahol a saját fejlődésük korlátba ütközik, vagy olyan régebbi magatartási mintát hoznak magukból a felszínre, amely megakadályozza a fejlődésüket. Vagy az a feladatuk, hogy kitörjenek ebből, vagy pedig az, hogy egész életükben kimerítően átéljék ezt a helyzetet.
Az államnak felelőssége van abban, hogy az emberek minőségi fejlődését elősegítse annak érdekében, hogy mindenki megélhesse azt az életet, amelyet kiválasztott magának. Itt is találunk paradoxont, hiszen az is a fejlődést szolgálja, ha valaki vagy akár az egész társadalom nem fejlődik. Hiszen egy fejletlen közösségnek is van funkciója, mert segíti azokat, akiknek erre szükségük van. A történelemben mindig voltak olyan közösségek, amelyek a megmerevedett dogmarendszerük miatt nem voltak képesek tovább fejlődni. Őket vagy elsöpörte egy birodalom, vagy megszűnt a közösség identitása, mert már senki sem szerette volna fölvállalni a merev rendszert. Helyette vonzóbbnak tartották egy másik közösség minőségét, amelybe beleolvadtak, feladva ezzel a régi identitásukat.
A mostani, új Vízöntő korszakban meg kell változtatni az állam működését annak érdekében, hogy magasabb szintű és minőségű feladatra váljon alkalmassá, ami szintén identitásmódosítást igényel.
