Vajon miért emelkedett magas szintre az erőszakosság?
A világban minden folyamatosan tükröződik: az egyént visszatükrözi másvalaki, egy családot, egy települést, egy országot egy másik család, település és ország, a tömeg a vezetőt és a vezető a tömeget.
Az erőszak is benne van ebben a tükörképben, de mindig változik a megjelenési területe. Hol az egyik ember követ el erőszakot a másik ellen, hol egy városállam a másik ellen, máskor a gazdag a nem gazdag ellen. Jelenleg a korszak egyik fő elve ebben a kifejezésben tükröződik: „a győztes mindent visz”, ami a kapitalizmus jelmondata lehetne. Aki már játszott Monopoly vagy Capitaly játékot, megfigyelhette, hogy a játékosban az igazi erőszakosság akkor jön elő, amikor elkezdi a felvásárlást, így rövid időn belül mindenkit ki tud semmizni. A valóságban ezt az emberi magatartást igazságtalannak tartják, hiszen nyomasztó ezt a folyamatot megélni, mert ilyenkor megjelenik az emberben a kiszolgáltatottság érzése.
A feudalizmusban a kisemmizésnek más formája nyilvánult meg, ott az egyszerű embereknek nagyon kicsi esélyük volt kiemelkedni és a kiváltságokat élvezni. Jellemző volt még az erőszakos vagyonvesztés, aminek az elkerülése érdekében sok emberi tulajdonság kristályosodott ki, ilyen a korra jellemző szolgalelkűség. Ez a tulajdonság vált a feudalizmusban dominánssá, és ezt örökíti a szülők sora a mai napig a gyermekek tudatába, mivel az életben maradás egyik eszköze volt, és sokan a mai napig annak tartják. Az ezt megelőző nagy korszakban pedig a birodalmak építésének erőszakosságát éltük át. (Kivéve az Oroszlán korszakot, ahol az emberek, valamint a vezetők harmóniában, erőszak nélkül éltek. Ennek oka, hogy akkor a karakter rétegükben éltek az emberek, így a vezető képességét azonnal felismerték és természetesen, egyszerű módon fogadták el őt, konfliktus nélkül.) A kapitalizmus korszaka viszont az erőszakos magatartást akarja mindenkire rákényszeríteni. A földbirtokosok erőszakos hatalma után jött a pénzemberek erőszakos hatalma, a két rendszer az erőszakosság kétféle megjelenési területének adott teret.
A személyiségben élő ember fejlődése a teljesen kiszolgáltatott, vagyis erőszakban élő, de nem erőszakos embertől az erőszakoson át a szabadon teremtő, vagyis az erőszak nélkül élő emberig tart. Ma viszont a magasabb minőségű emberek is intenzíven élik át a kiszolgáltatottságot, még akkor is, ha nem szeretnének versenyezni senkivel sem, mert az ő működési területükre is hatással van az erőszakból eredő kiszolgáltatottság.
