Mi az erőszakosság megélésének a célja?
Az önérvényesítéshez több tulajdonság együttes használatára van szükség. Először kell valamilyen képesség, tulajdonság, tudás, amit érvényesíteni szeretne valaki magából, de ha csupán az ego igényli az érvényesítést, és nincsen konkrét tárgya és célja, akkor eredménye sem lesz, viszont az illetőben az agresszió egyre erősebbé válik. Jelenleg a világban olyan nagymértékű az agresszió, hogy ebből senki sem tudja kivonni magát.
A mindennapokban
A tv-csatornák filmjeiben sok a gyilkosság és gyakran van háború, olyan akciófilmeket látunk, ahol a főhősnek mindenképpen agresszívnek kell lennie, de még a humoros filmekben is megjelenik az erőszak. Összegezve: nagyon ritkán találni olyan filmet, amelyben ne lenne valamilyen szintű erőszak vagy agresszió.
A reklámok is agresszívek, nem csupán a stílusukkal, hanem azzal is, hogy lassan ott tartunk, hogy a reklámok nézése közben időnként filmet is lehet nézni. Míg régebben csak az utcán és az újságokban találkoztunk vele, később a mozifilmek előtt meg a tévében két műsor között, aztán már a filmek közben is, napjainkban pedig a neten és a telefonon is elér minket. Bejutott a lakásba, a szobába, mélyen a tudatunkba, és lenyel bennünket, mert nem lehet kikerülni, csak akkor, ha valaki kivonul a társadalomból.
De ha kilépünk az utcára és elkezdünk közlekedni, ott is találkozhatunk agresszív autóssal, gyalogossal, kerékpározóval is. Mindenkinek más a munkahelye, és ha nem is találkozik mindenki személyes szintű munkahelyi kapcsolataiban agresszióval, a munkahelyének működési szabályaiban valószínűleg akkor lehet ilyesmit találni: például a szalag mellett dolgozók WC használatának szabályai, vagy a pénztárosok, akik pelenkában dolgoznak, mert nem jutnak ki a mosdóba.
A fegyelmezett magatartás egy dolog, de a vezetők fegyelmezési magatartása már lehet agresszió. Mindenki arra gondol, hogy a saját érdekeinek érvényesítésében az agresszív magatartás csak segíthet. Sokan olyan eszköznek tartják, amely az egyénnek a céljai eléréséhez ad segítséget. Ezért a vezetők legtöbbje a dinamikusság mellett agresszív is.
Az agressziót csupán az ego tartja fontos eszköznek, mert nem lát esélyt arra, hogy önmagát az élre, a többiek fölé, vagy csak mások mellé sorolhassa. A határozottság fontos, de a túlzásba vitele már agresszió. Viszont ma gyengeségnek tűnik az, ha valakiről látszik, hogy határozott, de nem agresszív. Pedig a határozottság valójában kizárólag belső magatartás és nem külső. Az utasítás kiadását is csak agresszióval vagy a félelem gerjesztésével tudják ma sokan elképzelni, hasonlóan a katonai élethez. Lassan csak ennek hatására cselekszenek az emberek, a kérés már szinte szóba sem kerül.
De ha elgondolkodunk például azon, hogy a tömegközlekedési eszközökön milyen agresszív viselkedésekkel találkozunk, akkor rájöhetünk arra, hogy valójában sokan mások agressziójától szenvednek, kivéve azokat, akiknek a személyiségében a saját tulajdonságaik közt megtalálható ez a tulajdonság. De az is bőséges mennyiség lenne az agresszió megéléséhez, amikor álltalában csak az egyes emberek, személyiségek összeférhetetlen tulajdonságai lennének kiélve.
A fejlett ember viszont megéli az agresszió élményét, de nem reagál rá, nem teszi bele a cselekvésének folyamatába. Elég neki a megélés, hiszen az sem kellemes.
