A Vízöntő kor, a barátság és ami még benne van
Mint minden megélhető dolog, a barátság szintje is az emberi minőségekhez kötött. Most, a Vízöntő korszakban a barátság megvalósítása lesz, lett az egyik cél
A szeretet megnyilvánulása, és az abból eredő nagy tanítás után, amelyet eddig csupán kevesen tudtak megélni, most mintha lejjebb adta volna a sors az új célt, hiszen most a barátság korszaka kezdődött el.
A szeretetet az ember úgy közelítette meg, ahogyan az ő érzésének megfelelt, amit át tudott élni, de mivel kevesen jutottak el a legvégére, ezért akár kudarcként is megélhetnénk az előző korszakot.
Viszont az egyik vallás ebből nőtte ki magát, így erre a korszakra elsősorban a hit fontossága a jellemző. Ez valójában a megelőlegezett bizalom egyik megjelenési formája, ezért mégiscsak megvalósult valami.
A barátság viszont a kis szeretet, amely egyben az első jelentős emberi kapcsolat létrejöttének alapja. Igaz, ezt a korai ember nem értette, nem volt benne tudatos, és nem volt még az ember úgy minőségi rétegekre bontható, mint a most. Ez a sok lépcső és a velük járó képeségünk mára kialakult.
Ma a barátságot a barátságosságból lehet elindítani. Barátságos vagyok a környezetemben élő emberekkel, később a távolabb élőkkel, majd a még távolabb élőkkel, így haladva az egész emberiség felé. De minél messzebb megyünk magunktól, annál nehezebb ezt a személyes viszonyt megtartani, így egyre személytelenebbé válunk ebben a folyamatban.
Most érkeztünk el a Vízöntő ember barátságának a minőségéhez. A Vízöntő ember eleve személytelennek képzeli a barátságot, hiszen ha a személyes vonzalmak is megjelennének benne, akkor a barátságosság megszűnne benne. Ez részben a szaturnuszi minőség megjelenését mutatja, hiszen korlátot állít fel magában azért, hogy a barátságosság megmaradjon benne.
A Vízöntő pókerarcú barát, aki nem engedi meg azt, hogy az érzelmei, vagyis az elfogultsága megjelenjen benne, és hogy ezt mások is lássák.
A Szaturnusz közömbös, hiszen ő a sors, így elfogadja azt, ami van, a Vízöntő pedig eközben barát is szeretne lenni. Tele van ötletekkel, hogy a barátságot hogyan és milyen sokféleképpen lehessen gyakorolni. Ötletes, játékos, felvillanyozó, de pókerarcú és személytelen. A Szaturnusz és az Uránusz minősége keveredik benne
A barátság kezdő lépése az, hogy barátságos vagyok, és ezt jó megélni, hiszen látom és érzem, hogy a környezetem hogyan reagál erre a magatartásra. Megmondhatnám a véleményemet nyersen, durván, kíméletlenül, esetleg őszintén vagy diplomatikusan. De ha barátságos vagyok, akkor nem okozok konfliktust a véleményemmel, mert baráti vagyok, és ebben mélyen ott van a szeretet, csak ezt most személytelenül fejezem ki, de majd elérkezem oda, amikor minden személyes és mély lesz, ami már valóban a Szeretet megnyilvánulása, amelyet már nem kívül, hanem teljes mértékben belül tudok megélni.
Ekkor jövök rá arra, hogy mindenki a felebarátom. A legvégén azt látom és azt érzem át, hogy a szeretet megnyilvánulását a duális világban a barátságosság, a baráti viszony tartalmazza. Ez megvolt már gyerekkorban, de igazán a megvilágosodás után élheti át az ember ezt a többi emberhez fűződő viszonyt. Mert a totális szeretet megélése nem, csupán a barátság nyilvánul meg a másik ember felé.
Ezért nem tudtuk a Halak korszakban megvalósítani a szeretet tanítását, és ezért maradt meg a szeretet utáni vágy a vallás kötelékeiben. A szerelem szeretete, annak mélysége valamint a lényege egészen más.
