Az állam és a nép

Mu kora = az eredet kora, vagyis az emberi faji tudat kialakulásának és megélésének kora

Lemúria kora = az ember esszenciális életének a kora

Atlantisz kora = az emberi karakter megélésének a kora

Új kor = a személyiség és az ego kora

Asztrológiai megközelítés szerint, amely rövidebb korszakra osztja az időt és a fejlődést, eszerint most a VÍZÖNTŐ kor kezdődött el. Ezt megelőzően a HALAK korszakát éltük. Az előzőkhez képest jóval kisebb korszakok ezek, de emberi fizikai szintű élethez képes így is hosszúak, hiszen több mint kétezer évig tartanak a periódusok.

Egy állam működésének minősége megegyezik a többség emberi minőségi színvonalával és az általuk elfogadott dogmákkal. Vagyis olyan minőségű vezetője van egy országnak, amilyen minőségű a nép. Ezzel akár be is lehetne fejezni a gondolatsort, hiszen ezt a kijelentést szinte mindenki ismeri. De valójában mi van a kijelentés mögött?

Miért fontos dolog erről a témáról beszélni? Azért, mert minden embernek joga van a fejlődésre, és csak ő határozhatja meg, hogy él ezzel a lehetőséggel, vagy sem. A vezetőknek viszont az lenne a feladatuk, hogy olyan körülményeket kellene kialakítaniuk, amelyben minden emberi minőség megtalálja a helyét, ezért képesek fejlődni. Ilyen lenne az ideális vezető.

Minden ország a minőségével és a lehetőségeivel magához vonzza azokat a lelkeket, akiknek hasonló szintű, minőségű megélésre van szükségük. Minden népnek, államnak és közösségnek van módja fejlődni, ezért fontos, hogy mekkora esélyük van arra, hogy megvalósíthassák önmagukat a saját országukban. Ezekből a gondolatból az következik, hogy a hasonló archetípusú országok között is van minőségi különbség, hiszen ebben az esetben a minőség meghatározóbb, mint az archetípus. Ez pedig az ideális valóság.

Mindenki azzal az új önfejlődési szinttel képes teljesen azonosulni, ami a már meghaladt szintje után következik. Ez a folyamat egy életen belül folyamatos változásokat okoz, hiszen tovább fejlődhet, vagy az érvényes emberi minőségét teljes és kimerítő módon élheti meg. Így, az egyéni fejlődési szintek rendkívül színessé teszik az életet, hiszen minden emberi minőség tevékenykedik a saját dolgával, és azt éli át, ami számára éppen szükséges.

A társadalom ezeknek a folyamatnak a tükörképe, amelyben a többség minősége dominál, még akkor is, ha vannak kimagasló tudatú személyek. Amikor a tükrözési folyamatot az egyén felől nézzük, akkor olyan színvonalú az ország vezetője, amilyen a többség minősége. Amiképpen fejlődik a többség, úgy vonzza magához azokat az embereket, akiknek ez az új minőség megélése szükséges és fontos. Viszont akkor, amikor egy nagyon erős vezető irányít egy népet, akkor ő vonzza magához azokat a lelkeket, akik ebben a rendszerben szeretnék kipróbálni magukat, és ebben az esetben is létrejöhet a többség dominanciája. Akik Észak-Koreában élnek ők önként vállalták azt a sorsot, amelyet csak itt lehet megélni, de szerencsére ilyen ország kevés van. De akiknek ez az életminőségből eredő tapasztalatok és felismerések meg hiányoztak, nekik ez az ideális élethelyszín

Az emberi belső minőségi fejlődését vagy annak korlátozását a vezetők és a társadalmi vagy az állami rendszer segítheti, vagy éppen gátolhatja. Így együtt, minden változat jelenlétével kell nekünk élni az életet, valamint együttműködni, fejlődni, hatni egymásra és tükröt tartani a másik ember elé, amiben mindenki egyszerre önmaga és a másik ember tükre.

Színezi az életet az is, hogy egy-egy közösség, állam, nép, milyen archetípus mintáját követi. Így minden ember tükröz olyan tulajdonságokat is, amelyek nem kizárólagosan a sajátjai, hiszen megélheti, a britséget, a németséget, vagy a magyarságot, de akár egy városban megnyilvánuló jellegzetességeket is, így ezek a minták is jelen vannak az egyéni tudatokban.

Halványan vagy erősebben mindenkiben kifejezésre jut a saját karaktere is, így ezzel a sokszínűséggel egyre zavarosabbnak tűnik a társadalom, hiszen egyre kevesebb olyan közös emberi tulajdonságot érzékelünk, amely a közösség működését olajozottabbá tehetné, ehelyett összeütközések jönnek létre, ami az állam működésére is hatással van. Valójában ez teszi színessé és összetetté a fejlődést, hiszen mindenki teljesítheti az egyéni és a közösségi céljait.

Egy állam ténykedésének minősége is megegyezik a többség minőségi színvonalával és az általuk elfogadott dogmákkal. De a közösség egyénekből áll, akik képesek fejlődni, sőt felelősségük van ebben. Mindez rendkívül sokrétegű és sokszínű folyamat, amely mindenfajta emberi sors megéléséhez ad lehetőséget.

Ezért soha sem tudhatja meg, vagy érezheti át az egoban, a személyiségben élő ember azt, hogy mi visz rá valakit arra, hogy a kitaszítottságot, és az alacsony életminőséget élje meg. Ekkor olyan kérdések merülnek fel, amelyet csak nagyon mélyen, szellemi szinten lehet megválaszolni, amire kevesen képesek, mert mindenki a helyzetet fogalmi szinten szeretné megérteni, de valójában így nem képes sok mindent meglátni és elfogadni.  Aki viszont közeli kapcsolatban van egy ilyen emberrel, mindenképpen kezelni és viszonyulni kell hozzá, ami az egoból eredő gondolatokkal nehéz feladat, mert valójában nem tudja magáévá tenni azt a motivációt, ami ide vezette az egyént. Ezért ha valaki lát egy hajléktalant gondoljon arra, hogy Ő ezt az életet önként választotta, mert fontos volt neki ezt a minőséget megélnie, minden negatív helyzetével együtt. Az ilyen élet lehet karma hatásának eredménye is, de valójában ezt sem könnyebb megérteni.

A közösség is fejlődésre van ítélve, így érdemes ezzel a kérdéssel is foglalkozni. Valójában akkor is megtörténik a minőségi átalakulás és a fejlődés, ha ezt nem bontja ki senki sem, de az embereknek szükségük van némi tájékoztatóra azért, hogy egy kicsit tudatosabbak legyenek.

• Tartalomjegyzék