A képzőművészet értelmezése
A kép az, ami. Sokan azt gondolják, hogy egy képzőművészeti alkotás valóban az ami, vagyis nem több mint a megjelenített forma, valamilyen minőségben elkészítve.
Egy blokkban azt fejtegettem, hogy ma szinte minden az elméről és az elmének szól. Most mégis tágítanám a gondolatsort azzal, hogy a művészet kivétel lehet ebből akkor, amikor nincs benne semmi érdek, csupán az alkotó őszinte tükörképe az időszerűen felmerülő képzetek, érzetek és intuitív gondolatok megjelenítője.
Természetesen az alkotások értékének a megállapítása annyi féle lehet, amennyi emberi minőség van. Ez a „tetszik” mögött lévő minőséget mutatja.
De mielőtt értelmezni szeretne valaki egy képet, akkor azt előbb helyesen kellene befogadni. A művészettörténet történelmi, történeti, társadalmi folyamatok mentén foglal állást azért, hogy a képet elhelyezze egy polcon és a minőségét meghatározza az alkotások rengetegében, a nézők megsegítésére. Erre szükség is van, hiszen minden az elmének és az elméről szól, amihez fogalmak és kategóriák szükségesek, még ha felfedezhető sokkal finomabb jelentési réteg egy-egy képen.
Honnan és milyen mélységből, nézünk egy képet, vagyis mit várunk el az alkotótól és az alkotástól?
Azért nem tudunk egyetérteni, mert az emberi minőségi különbségek a befogadásnál épp úgy megjelennek, mint az alkotók kreativitásában. Abban az esetben, amikor a legmagasabb emberi minőségből néz valaki egy művet, akkor akaratán kívül abba a hibába eshet, hogy amit megállapít vagy leír, a többiek szemében kritika lesz, pedig nem ez volt a szándéka, és lehet, hogy egyáltalán nem minősített a gondolataival. Ezért ebből a nézőpontból csak szűk körben érdemes vizsgálódni.
Érdekes, magasztos, őszinte, és nagy erejű lehet egy mű, és lehet tudni azt is, hogy mitől ilyen. Az alkotó ember minőségétől.
A művészek és műveik nagy része kereskedelmivé, mélység nélkülivé, showá, vált. Ezek az elmének szólnak és bennük vélemények, társadalmi reflexiók vannak elrejtve.
Más kérdés a tanítás közbeni elemzés, ekkor pontosan ki lehet mutatni, hogy az alkotó, milyen képzetből, érzetből, gondolatból indult ki, és milyen hosszú ideig tartózkodott benne. Az elemzés itt is megtörténik, de sokkal inkább elmélkedéssé alakul a folyamat.