A kép szerepe
Minden kép, amit a világra tekintve észlelünk. A képzet viszont a belsőnkben megélt vagy észlelt képeinket tartalmazza. Ezek a képek gyakran homályosak vagy nagyon nehezen észrevehetők, kivéve az álmok képeit, mert ezeket élesnek és valóságosnak észleljük.
A nagy és kis törvények folyamatainak megértése vizuális nyelven történik az analógián keresztül, képekben. A kép vagy képsor tökéletesen megmutatja a folyamat lényegét, csupán meg kell tanulni kibontani azt. Először meg kell tudnunk különböztetni azokat a képeket, melyek a saját kivetítéseinkből származnak azoktól, amelyek tőlünk függetlenül a törvényeket, folyamatokat mutatják.
Például ha valaki azt érzékeli képeken keresztül, hogy királyként viselkedik, és ezt úgy értelmezi, és el is hiszi, hogy ő tényleg király, akkor előfordulhat, hogy téved, illúzió áldoztat lesz, hiszen ez a kép jelentheti azt, hogy a belső egyensúlya megvan, így szilárdan áll a lábán, de azt is, hogy most (vagy majd a követekező életszakaszában) döntenie kell bizonyos ügyekben és azt jelzi önmagának, hogy bölcsen, királyi módon döntsön.
A hamis társítások akkor jönnek létre, amikor az elme rögtön belekapaszkodik egy képbe, azonnal magáévá teszi és nem engedi el. Vagyis az elméje nem megfigyelői pozícióban van, hanem gondolatgyártóban.
Mi következik ebből?
Annak az embernek, aki még nem tudja kezelni a képi világot, sokat kell gyakorolni, hogy rájöjjön a szabályaira. Emiatt népszerű a jelenlegi korszakban a képek gyártása és befogadása. Mindenki pörgeti a képeket a telefonján, amiy sokaknak haszontalan időtöltésnek tűnik, de ez a folyamat segíti a képi világ, majd később a belső képi világ kezelését és megértését.
A kép sokkal több információt tartalmaz, mint a fogalom, még akkor is, ha a tudósok nagyon összetett fogalmakat hoznak létre. Egy festményt igen rövid időn belül felfogható, míg egy könyv olvasása és megértése hosszú ideig tart. Egy film kevesebb időt vesz igénybe, de gyakran a filmekben is fogalmakkal operálnak a rendezők, csak kevesen közülük hagyják, hogy csupán a kép és a hozzá tartozó folyamat működjön szabadon.
Ezért azt is mondhatjuk, hogy a látásunk fogalmi, mert hiába látunk valamit, addig nem értjük meg, ameddig nem tudjuk, hogy mi az. Ez azért van így, mert a fogalmi megértés fontosabbá vált már több korszakon keresztül, ez pedig jobban kötődik az elméhez, mert az elme szeretné pontosan tudni, hogy mi az, amit lát.
A képi világ viszont lényegi, de ha az elme nem tud hozzáférni, akkor csak nézi és nem látja a lényegét. A fogalom viszont azt az illúziót adja, hogy amit megértettem, az igazi. Példálul Einstein egyenlete fogalmi szinten könnyen érthető és gyorsan visszamondható, de hogy mi van benne és mögötte, az már sokkal nehezebb feladat. Egy gimnazista simán megérti, de nem látja át az egyenlet lényegét, következményeit és hatását, a képlet viszont egyben kép is. A húrelmélethez vagy a tér elhajlásához is hasonló módon viszonyulunk, de ha van hozzá animáció, akkor rögtön felfogjuk. De ez az ismeret lóg a levegőben, mert nem lesz képes az egyén hozzákapcsolni az élethez, a léthez vagy az analógia világához.
