A jóindulat ereje nagy, mégis a hátránya miatt sokan nem használják
Mindenki szereti a jóindulatú embereket, de vajon miért? Sok ok közül egy, a jóindulatú ember esélyt ad annak az embernek is, aki valamikor hibát követett el vele szemben. Van még egy másik fontos is, a jóindulatú ember látszatra naivnak és könnyen kihasználhatónak tűnik!?
A mostani korszakban sokan azt érzik, hogy egyre erősebben kell harcolniuk önmagukért, a céljaikért az önmegvalósítás minden területén. Ezért gondolják azt, hogy a jóindulatú magatartásnak nincsen haszna, így a mindennapok küzdelmébe nem fér bele a használata. A legfőbb ok, amiért nem hangolódnak a jóindulatú magatartásra, hogy ne nézzék őt naivnak és kihasználhatónak.
Mégis a céljaik megvalósítása közben ők is találkoznak olyan segítőkkel, akik jóindulatúak velük. Ezt elfogadni könnyebb, mint a jóindulat képességét magukon is alkalmazni. Adni vagy inkább kapni? Ez a gondolat a dualitás kiélezése, a helyes az lenne, hogy adni és kapni.
Persze ebben a folyamatban felmerül a haszonelv kérdése, segítek neki és majd egyszer én is kérek tőle valamit.
De a segítségnyújtás közben a valódi jóindulatú embernek ez sosem jut eszébe.
A jóindulatú ember a legtöbbször a megoldást keresi és nem a konfliktust, a hatalmat, hírnevet, kapcsolati tőkét vagy a hasznot. Ez vonzóvá teszi, de pont emiatt le is nézik, mert sokan nem tarják életre valónak, naivnak tartják. Emiatt a megbocsátó ember képességét hosszú kapcsolati elhanyagolás után is ki lehet használni, mert aki hozzá fordul, szinte biztos lehet abban, hogy most is jóindulattal fordul majd felé.
Mi van a jóindulatú emberben ami erre a magatartásra sarkallja. Sokszor ezt maga a jóindulatú ember sem érti, de az biztos, hogy valami olyan halmozódott fel benne, a tudatában, az intelligenciájában, ami lehetővé teszi ezt a magatartást. De egyszerűen rá is lehet hangolódni erre, épp úgy, mint a rosszindulatra és mindez csupán egy egészen kicsi döntés kérdése.
A jóindulat a mindennapokban a szeretet jele, hiszen nem kötődik kiváltságos személyhez, hiszen ez egy alap magatartás.
A jóindulat nem harcol a szeretetért, nem akar meggyőzni, hanem a saját lehetőségeihez képest segít, és amikor nincs olyan helyzetben, akkor gondolati és vagy érzelmi támogatást ad.
Ezek igen egyszerű dolgok, amelyet kevesen figyelnek meg vagy gondolnak végig, legfeljebb érdeküknek megfelelően használják, jobb esetben örülnek neki. Persze lehet önző módon is örülni ami, a na végre sikerült élménye.
A társadalom mindennapjaiban ez lenne egy jól használható szeretett megnyilvánulás, amelyet az emberek képesek lennének egymásnak adni. Aki viszont ezt csupán kihasználja, ő sajnos alacsony minőségben él. Annak ellenére, hogy mindig megjelennek az olyan társak, akik jóindulat lehetőségein emelkednek fel, mégis az lenne az előre vivő, hogy egyre többen tudnák a mindennapi életben alkalmazni, mert ehhez csupán egészen kicsi tudati emelkedés szükséges.
Nem elzárkózni kell a jóindulat elől, hanem alkalmazni és ekkor lehet rájönni arra, hogy mennyire sok negatív történettől szabadulhatnánk meg. Akik azt mondják, hogy micsoda naiv gondolatok ezek, ők sajnos nem látnak tovább a saját orruknál.
A nagy szeretetcsomag használatához nagyon jelentős tudati változás szükséges.
Akik jóindulatot sem tudják megvalósítani a tudatukban, nekik a magasabb szintet egyelőre felesleges szóba hozni, de addig se gátolják meg mások minőségi fejlődését, ezért inkább legyenek jóindulatúak.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
