Milyenek vagyunk és milyennek kellene lennünk
Az új korszak első húsz évének képlete Budapestre vetítve azt mutatja, hogy a változásokba sok energiát kell belefektetni. Ezt az energiát több területen szükséges tartóssá tenni. Az egyik, hogy az egymáshoz való viszonyunkat rendezni kell, úgy hogy annak az elve a barátság a barátságosság legyen. Ezt a médiában és a mindennapi viszonyokban kell gyakorolni, mellyel összefügg az egzisztenciális kiszolgáltatottság érzésének felülvizsgálata, melyet a szolidaritás kifejlesztésével lehet elérni. Jelenleg a konkrét ügyekhez fűződő szolidaritás jól működik, ezért az elesett és beteg emberek és állatok megsegítése mindig sikeres.
De a szolidaritásnak van egy másik oldala, amikor az egzisztenciám érdekében nem lépek olyanokkal szemben fel, akiktől függök, mert félek. Ez a félelem a feudalizmusban és még utána megélt korszakban is hagyományozódott a társadalomban, amit a legtöbben nem éreznek meg, és nem látnak be.
Ez a következőképpen írható le. Vajon miért van sok kövér ember az országban?
Azért, mert ilyenek vagyunk, mert nem mozgunk, vagy talán azért, mert sokat eszünk?
Ezek közül kiemelném a legfontosabbat, amelyet a szülők hosszú évek során mindig átadnak a gyermekeiknek. Ezt úgy lehet megfogalmazni, hogy addig egyél, dolgozz és rakjál félre tartalékot (ami persze más oknál fogva helyes gondolat), ameddig lehet, mert jön majd a hét szűk esztendő. Ezért a kövér emberek között nagyon sok olyan van, akik ezt a szokást megtartják, így felhalmoznak magukban tartalékot, hiszen csak az a tied, amit megeszel.
Ebben a pár sorban most két dogmatikus gondolat jelent meg, Ha jobban a mélyére megyünk, akkor valószínűleg igaznak bizonyulnak, hiszen a történelemben nem csak a háborúk voltak gyötrelmesek, de az éhezések is. És ez ott van az emberek lelkének eldugott zugaiban.
Egy másik területen az egzisztenciálisban egyáltalán nem vagyunk szolidárisak. Sokáig sorolhatók azok a társadalmi csoportok, melyek mellett nem állt ki a többi ember. Pedig ha mindenki kiállna, akkor nem lenne senkinek sem baja, mert nagyon véres diktatúra kell ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. A hatalomban lévők a reakció hiányának felmérését kicsiben kezdik, majd egyre nő a tét, és vele egyre nő a passzivitás is. Persze egy idő után már nem lehet a túlélésre játszani, és akkor kitör a lázadás. Ezt a történelmünk igazolni tudja.
E magatartásnak sajnos van asztrológiai vonzata is, mindaddig, amíg be nem következik a tömeges felismerés. Most ezt a felismerést erősítő fényszögek vannak, de ez elhúzódhat 2031-ig. Persze addig is lehet élni, de mégis az a legfontosabb, hogy ezt a problémát mihamarabb megoldjuk. Ha jól működünk, akkor 2027-ig meg lehet oldani, mert a Mars addig minden energiát megad, és ebben az esetben nem húzódik el 2031-ig az új alapok lerakása. A későbbi feladatok ettől a pár évtől is függnek.
A Bak jegy jelenti a hatalmi struktúrát és ebben a jegyben halad még egy ideig a Plútó, a nagy megsemmisítő, ezért az ideális időpont az lesz, amikor a Plútó eléri a Szaturnusz Jupiter együttállást 2026-ban. (direkciós képlet alapján)
Ezek a változások más országokban is bekövetkeznek egyikben így, a másikban másképp, de ugyanannak a folyamatnak megfelelően.
