Miért szeretjük Pécset?
Miért szeretünk jobban egyes városokat? Nemrég Pécsett járva meglátogattam pár régi barátomat és mivel régen voltam itt, most a szokásosnál jobban figyeltem arra, hogy milyen gondolatok, érzések jelennek meg bennem akkor, amikor csupán ücsörgök a Széchenyi téren.
A téren üldögélve hamarosan a figyelmem a terület élményeire irányult, de nagyon rövid időn belül, már nem a fizikai látvánnyal törődtem, hanem a nagyon általános vonzalmak eredője felé haladt a tudatom. Ezzel párhuzamosan kérdések és egyben válaszok is megjelentek bennem.
Az első kérdés az volt, hogy szívesen ülnék itt akkor is, ha mai, modern, minimalista, vagy sztárépítészek által tervezett épületek lennének a tér körül. Ekkor hiányérzetem lenne, így nem ücsörögnék itt, legfeljebb akkor, amikor várnék valakire. Igaz bárhol lehet találkozni, de vannak kiváltságos helyek viszont, ekkor ez már nem lenne olyan.
Mi van a motiváció gyökerében, amikor azt mondjuk egy városra, hogy szép, ez csupán a fizikai megjelenéstől függ vagy van mélyebb eredője? Amikor valaki kimondja, hogy szép eközben nagyon általános és homályos érzet is megérintheti. Az ilyen élményt a megjelenés pillanatában nehéz pontosan megfogalmazni, mert nagyon mélyről ered. Ilyenkor nem a szokásos emlékképként jelenik meg az emberben, hanem összetett érzésként, képzetként.
Pécsett az élmény nekem az emberiség egy régi korszakát hozta a felszínre, amikor az ember a karakter réteg tudatában élt. Ennek az emléke ma a személyiségben élő emberben igen erős vágyódást kelt, hiszen e régi korban szinte minden helyzetre volt megoldás, mert jó volt az emberek közötti együttműködés, mivelhogy felismerték egymás minőségét. Ezért, amit ebben a korban az emberek létrehoztak az nagyon beégett sokak tudatába, ezért erre korra vágynak vissza (aranykor). Persze nem tudatosan és nem azonosítható vágyódásként, sokszor pedig ideakeresés közben jelenik meg a tudatukban. Nagyon sok fontos dolog alapja ekkor született meg, ilyen a városállam is.
Ekkor vettem észre, hogy Pécsnek olyan kisugárzása van, mint abban a korai korszakban a városállamoknak. A várfalon belül van az egység, benne a központ énje, a főtér. A város énje úgy működik, ahogyan az emberi én. Bár régebben átéltem a városállam létrejöttének elvét és annak fontosságát, mégis élményként hatott rám az, hogy ezt a minőséget fel lehet fedezni ebben a városban. Ekkor egy láthatatlan szervezeti és emberi viselkedési minta rajzolódott ki bennem.
Pécsett a városállam keretei nagyjából megegyeznek a fallal körülvett résszel, itt ad teljes élményt a város, többi része csupán lakóhely. Léteznek városok, ahol csak lakóhelyet találunk és ott bizony hiányérzet jöhet létre az oda látogatóban. Persze aki ott él, természetesen szeretheti a települését, de az ilyen szerkezet nem adja meg a városnak, a városállam plusz élményét. Az élményt elsősorban az a személy élheti át, aki élt ebben a korban, a többiek csupán sejtenek valamit, ami szintén jó. Persze az irányítási, kereskedelmi, kulturális, vallási létesítményeknek, de a szórakozási lehetőségnek, valamint a társadalmi élethez tartozó beszélgetési helyszínnek is meg kell lenniük, nem csak a falnak. Ha társadalmi szinten vizsgálom meg a településeket, akkor a megyei jogú városok azok, amelyek ma a városállam szerepét viszik tovább.
Amíg ott ücsörögtem ezek a gondolatok jutottak eszembe és világos lett előttem az is, hogy gyakran mondunk valamit szépnek vagy jónak, mert másképp nem tudjuk az élményt kifejezni. Sok összetett és emlékszerű élményt gyakorta így fejezünk ki, de nagyobb figyelmet kellene fordítani az élményre azért, mert érdekes. Az is fontos, hogy megérezzük, megértsük azután pedig képesek legyünk pontosan kifejezni. De gyakran az egyénnek nincsen érzékenysége és vágya erre és gyakran idő sincs rá a mindennapok terhei mellett.
Ezek az élmények mélyen a tudatban vannak, ezt a mai ember tudatalattinak nevezi, mert nehéz hozzáférni. Hatnak mindenkire, de csak figyelmesebb ember fedezi fel jobban a mélységeit, sokan viszont egyszerű fogalmakkal fejezik ki ezeket az alig észlelhető információkat. Ilyenek a minőséget vagy érzelmeket mutatók szavak szép, jó, hangulatos, romantikus, vonzó, de mögöttük létezik az a szellemi tartalom, amelyet az előbb megfogalmaztam. Ma egy város élménye, azért emelkedik ki a többi közül, mert a struktúrájában és szellemiségében tükröződik a régi városállam szerkezete és ilyen helyen vonz a központi tér. Ilyen helyen mindenki jól érezheti magát.
Ma egy város élménye, azért emelkedik ki a többi közül, mert a struktúrájában és szellemiségében tükröződik a régi városállam szerkezete. Ilyen helyen mindenki jól érezheti magát.
A barátokkal is így vagyunk, mert annak is ugyanilyen régi múltja lehet és ekkor annyi is elég, hogy csak csöndben leülünk egymás mellé vagy sétálunk, hiszen ez is, meg az is jó.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
