Mi a tökéletesség?
Az emberek egy csoportja úgy gondolja, hogy el kellene már végre érni, hogy megvalósulhassanak az emberben található legmagasabb ideák, hiszen szerintük ezek azért vannak. Az eddigi összes próbálkozás sikertelen volt, de volt közülük pár, amely nagy hírnévre tett szert úgy, hogy legendák születtek belőlük. Ilyen az Arthur király és Atlantisz legendája.
Már régebben foglalkoztam az ideáknak a mindennapi gyakorlatban való megvalósításával, ami egyéni feladat és elsősorban az alkotásokban tükröződik a legjobban. A társadalomban viszont, minden emberi minőség egyszerre van jelen, ezért folyamatosan összeütköznek az ideák és elképzelések, így a társadalmi szintű megvalósítás, a mélyebb megértés hiányában elmarad.
Mi lehet a tökéletesség?
Az emberi idea legmagasabb szintű megvalósítása, az éberség. Bár ez nem hasonlít a hétköznapokban használt ideákhoz, de a legmagasabb idea megélését teszi lehetővé, ez az alapja a jó befogadásának is. A megfelelő működés azt jelenti, hogy az ember különválasztja a három központját. Ezzel a megoldással mindegyikbe csak az olyan információ kerül, amelyik oda való, és a megismerés után folyamatosan elengedi őket, így mindig üres marad és ezért képes lesz befogadni az újat. Ez a magatartás, valamint a megfigyelés az alapja annak, hogy az emberi rétegekben egészen a legmélyebb pontig haladva jöhessen létre az elmélyülés.
Ennél nincs magasabb szint vagy emberi minőségi lehetőség a földön, mert ez azt is jelenti, hogy képes befogadni az Egységet. Ez a legmagasabb színtű emberi idea és a velejáró földi emberi minőség, amihez elengedhetetlen az éberség! Csak kevesen érik el a valódi éberséget.
De az alacsonyabb szintű ideák világa is mindig jelen van, hiszen minden emberi minőségnek vannak ideái, amelyet szeretne elérni és megvalósítani, bár ezeket inkább vágyaknak hívjuk. Ezt a célt is akadályozzák a többiek, hiszen a minőségek nem tudnak megegyezni, tehát még az alacsonyabb színtű ideákat sem lehet társadalmi szinten megvalósítani.
Mégis azt érzi és gondolja sok ember, hogy lehetett régen egy olyan korszak, amikor szinte minden ideális volt. Ez csupán vágyból született legenda vagy valóban létezett ilyen emberi korszak?
Ádám és Éva kiűztetésé a paradicsomból szintén egy régi ideális életre utal. De vajon ez a történet melyik korszakot tükrözi? A válasz, hogy a független emberré válás kezdetét, az önálló elme működésének első lépéseit mutatja, vagyis az emberi tudat fejlődésének egy korai pillanatát?
De ez a paradicsomi állapot is tartalmaz fontos információt. A ruhátlan ember az őszinte ember, mert nem vesz fel magára olyan dolgokat, amivel eltakarja a hibáit, vagy esetleg az lenne az érdeke, hogy mást mutasson magáról, mint amilyen valójában. Ez azt jelentheti, hogy az egyéni tudat előbb utóbb leválik az emberi faji tudatról és elkezdi a fejlődést a személyiség az ego felé. Ezzel elszakad a törvények természetes betartásának korától.
De ez nem olyan idea, amely ma él az emberekben, hanem ez egy meghaladott időszak.
Viszont volt egy korszak amelyet ideálisnak mondhatunk, amely a többihez képest nagyon rövid volt. Ekkor mindenki felismerte a társainak fő tulajdonságait, köztük azt is, hogy ki az igazi vezető, amelyet természetes módon elfogadtak, majd jóval később ebből született meg a hatalom vágya, azután pedig az egyéni hatalom lehetősége. E kort sem úgy kell elképzelni, hogy az emberek a világban mindenhol egyszerre élték meg, hiszen a fejlődés nem egyenletes, így voltak olyan csoportok, akiknél ez még nem tudott megvalósulni, míg mások már megélték ezt a minőséget.
A mai kor felfedezte Atlantisz legendáját, és sokan ezt a korszakot tartják az ideális társadalomnak, emiatt fejlettebbnek gondolják, mint a jelenlegit. A kérdés, hogy valóban fejletteb volt-e, vagy csupán az emberek vélik annak, netán az emberi belső fejlődésének egy lépcsője, amelyet fontos volt elhagyni. Most nem az a kérdés számomra, hogy volt-e, és hol volt Atlantisz, hanem az, hogy mi rejtőzik a fogalom mögött.
Azt is mondhatjuk, hogy Atlantisz nem csupán sziget, hanem nagyobb korszak is volt, hiszen erre való utalást a legenda is tartalmaz. Akkor járjuk körbe ennek a jelentését és a mögötte meghúzódó valóságot.
Az emberi belső minőségi fejlődésének van egy olyan rétege, amelyet karakternek hívunk. Ez a réteg képes úgy működni, hogy az megfeleljen az Atlantiszi legenda társadalmi és egyéni emberi működésével. Ekkor a döntés egyszerű, az elfogadás jól működik, a vezetőt nem kérdőjelezik meg, a közösség működése a legfontosabb, az egyén többnyire a törvényeknek megfelelően működik, jó az együttműködés.
Ezek mind a karakteri réteg megélésének a lehetőségei. Ebben a korban a kilenc karakter működése azt jelentette, hogy mindenki felismerte a másik ember tulajdonságait, és működésének ideális terepét. Így a feladatok elosztása könnyű feladat volt. A vezető felismerése is könnyen ment, ezért az elfogadása is. Ekkor minden sokkal egyszerűbb volt. Ebben az időszakban az egyén még rálátott az előző emberi rétegére, amelyet szintén össze lehet kapcsolni egy korszakhoz, igaz ez sokkal hosszabb volt, mint a karakter korszaka, ahol valamennyire a törvények szerint éltek, de a szabadságuk is megnőtt, ekkor ez volt a természetes számukra. De még nem volt teljes és egyéni a döntés szabadsága, tehát tovább kellett fejlődni. A következő korszak már a személyiség kialakulását hozta, ahol szép lassan kialakult a szabadság és a további minőségi fejlődés vonala.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
Kérlek, az alábbi gombra kattintva támogasd a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük. Felajánlásoddal segíthetsz, hogy továbbra is ingyenesek maradhassanak. Köszönöm szépen!
