Mégis milyen sebességgel történik az átalakulás?
Ha megnézzük, hogy a kapitalizmus teljes kialakulása mennyi ideig tartott, akkor képet kaphatunk a társadalmi és emberi minőség fejlődési idejéről.
A Kereskedő emberi minőségnek megfelelő kor a kapitalizmus. De még a feudalizmus idejében a reneszánsz korban jelentkezett az a vágy, hogy ne csak a nemesek szóljanak bele egy ország vagy városállam döntéseibe, hanem az arra érdemes emberek is. Ez az egyén tevékenységi és önmegvalósítási szabadságát mutatja, amit a liberalizmus elvként ismerünk.
De ebben a korban már nem csupán gondolati szinten jelentkezett ez a vágy, hanem a megvalósítás szintjén is. Példa erre a firenzei Medici-család működése. A származásuk és a foglalkozásuk is valódi kereskedő és bankár volt, de ők használták a kezükben lévő lehetőségeket, amelyek később a világban társadalmi működés struktúráivá váltak.
Annak ellenére, hogy a Medici családot mindenki kereskedőnek tekinti, valójában a legsikeresebb családtagok nemesi emberi minőségben voltak. Példa erre a létrehozott műalkotások hosszú sora. „Mert ami jó, azt meg kell osztani másokkal” mottó, a nemesi emberi minőség jelszava.
Ezzel elkezdődött az a folyamat, amelyben a társadalmi osztálybeli születéstől függetlenül, mindenkinek lehetősége legyen önmagát megvalósítani. A világban elfogadottan az ipari forradalom idején vált általánossá és fogalmilag is jól meghatározhatóvá a gazdasági törvények által. Ez azt jelenti, hogy több száz év érlelte a kapitalizmus kialakulását.
Most talán ennél gyorsabb felismerések és a vele járó átalakulások várhatók. A korszak fő témáit talán úgy kellene megfogalmazni, amelyek a szocializmus ideje alatt létrejött társadalmi értékekben rejlenek. Nálunk ekkor még, de még most is, a feudalizmus tudata nagyon erősen jelen van az emberekben. Ezért az elvet csak diktatórikus eszközökkel lehetett működtetni, és semmiképpen sem demokratikus elvek alapján.
Az új korszakban fel kell ismerni a szabadságnak és a korlátozásnak, a szociális érzékenységnek és a versenynek a szerepét, és ezek egyensúlyát. Mert ne legyen minden csupán az egyéni, családi, csoport, vagy kizárólag nemzeti érdek, hanem legyen mindenkié. Legyen egy olyan struktúra, amelyben minden emberi minőség képes fejlődni, hiszen csak ez a kedvező számukra.
