Mobil menü megnyitás

Lovasberény kiállítás

Kiállításom kísérő szövege /sötét szobában, a festményeim irányított fényekkel való bemutatása 2003/

Sötét van, s ez nem jó.

Mi viszont vágyunk arra, hogy valami kis fény derengjen, mert a biztonságunkat ezáltal kapjuk meg.

A fizikai fény segítségével tudjuk viszonyunkat meghatározni a világban, a kapcsolatainkban.

Sok ember fél a sötétben, mert nem tudja, mire számíthat, mi veszi körül.

A fény jelenléte megnyugtat, de egyben csapda is, mert óhatatlanul azt gondoljuk csak az igaz, amit látunk. 

Ez igaz, de vajon elég-e a fizikai fény segítségét kérni. Mert láthatom azt, ami előttem van, de vajon valóban értem-e érzem-e, ami megjelenik a szemem előtt.

Úgy tűnik más érzékszervünkre, kevésbé ha­gyat­­kozunk.

("hiszem, ha látom"?).

Most látsz valamit. De mit? 

Azt mondod "nem tetszik", mert ezt a legkönnyebb mondani s így megmenekülsz minden munka alól, s ezzel a módszerrel, még teljesen elzárkózol is. Azt mondod "tetszik" pedig nem is igaz, a munkát itt is megúsztad, és legalább lovagias maradtál. Azt mondod "nem tetszik" mert a személyiségedben megnyilvánuló kivetítésedben és a kép tartalmá­ban nem találsz azonosságot.

Ez azt jelenti, hogy ami benned vágyként vagy annak az elnyomásaként, vagy félelemként van jelen benned, ehhez képest keresed az azonosságokat.

Ami kell neked az a szép, ami veled azonos arányú, amiből benned több van, vagy amiben hiányt szenvedsz, az unalmas és ezért nem tetszik.

Ez a dolgok megnemértéséből fakad.

Először is, nem érted magad, hát hogy értenél meg mást, mindent vagy mindenkit. Természetesen gyűjtöd a hozzád hasonlókat és menekülsz azoktól az élményektől, amelynek elfogadása munka.

A képekkel, szobrokkal is így vagy.

Nem azt látod, ami előtted van, hanem azt érzékeled (mert egyelőre nincs más) ami benned hiányként vagy többletként jelen van. De látni azt jelenti, hogy nem ragaszkodsz a vágyaidhoz, gondolataidhoz, félelmeidhez. Nem ragaszkodsz ahhoz a látványhoz sem, ami előtted van.

Viszont figyelsz, csupán csak ennyit kell tenned.

Figyeled az érzelmeidet és a gondolataidat. A testedet most nem kell figyelni, csak az­zal törődj, hogy ne legyen feszültségben, maradjon nyugalomban. Az elején persze viszketni fog itt-ott, jár a kezed, viszket az orrod a szemed, de most tégy úgy, mintha a testedet elfelejtenéd, mintha nem is lenne.

Ha most eltűnik előled a kép, akkor nem fog más maradni benned, mint a kép képzete kvázi értelemben ott van benned. Ha tovább néznéd és elmerülnél a felületben, a gondolataidban, felszínre kerülne ez idő alatt, amit tanultál erről.

Tehát ezt ne tedd.

Ha elveszem a képet, így csak az marad benned, ami fontos volt, ami megragadt. Most figyeld az érzelmeidet, hagyd, hogy érvényre jussanak benned, de ne legyen hozzáfűződő gondolatod azt hagyd, hogy tűnjön el. Van egy erőszerű dolog, ami ebben az esetben kezd benned megmozdulni, de te csak figyelj, hagyd ha emelkedni szeretne emelkedjen, hagyd, hogy emelkedjen még ­jobban, még feljebb mert érezheted, hogy ez jó.

A zene segít ebben az emel­kedés­ben, s te csak hagyd.

Képzeld el, hogy a tested, az elméd, az érzelmi központod egy-egy pohár, amelybe három különböző folyadékot öntesz, ugye az a jó, ha ez a három nem keveredik össze, mert ha mégis, úgy abból valami nagyon nagy katyvasz, zavaros ügy lesz. Ha viszont minden pohárba az oda való folyadék kerül csak, úgy jóízű helyesen ízlelhető élvezetes dolgot tölthetsz magadnak.

Magaddal is ezt kell tenni, így az információ abba a központodba kerül, ahova való.

Most megtetted az első lépést a helyes látáshoz.

A logikus kapcsolatkeresést és megértést viszont ne hagyd abba.

Ha helyesen került a pohárba a folyadék úgy élmény jön létre, amit könnyen megőrizhetsz, de viszont akkor, amikor újabb információ közeledik feléd akkora, megint üresnek kell lennie a pohárnak. Ezt csak úgy tudod megtenni, hogy nem ragaszkodsz az előző élményhez. Ha nem ragaszkodsz, akkor a pohár is üres lesz és az érdekes, hogy az előző élmény is megmarad, csak hidd el magadnak. Ha most közben kezded figyelni azt, hogy mi jelenik meg benned és hol, akkor az intuitív látás eredményeit veheted észre.

Azok, amelyek felmerülnek benned egyelőre homályos képek és érzések. 

Akadály lehet továbbiakban az is, hogy a vágyaid félelmeid felszínre kerülhetnek.

Ezeket felismerheted akkor, ha őszinte vagy magadhoz, valamint hagyod, hogy tovább szabadon jöjjenek. De ezekről ne alkoss véleményt, vagy ami még rosszabb, ha elnyomod a felmerülő gondolatokat, érzéseket.

A látásban, a megismerésben a fogalmak szerepe nagyon fontos, hiszen amiről nincs helyes fogalmunk, azt nem helyesen látjuk, érzékeljük.

Viszont ha ismerjük, azaz megtanuljuk a fogalmakat, azt hihetjük, hogy most helyesen érzékelünk, pedig élménnyé kell válnia ahhoz, hogy ez így legyen.

Élmény csak akkor jöhet létre, ha te mindig jelen vagy.

Élmény akkor jön létre, ha a poharakat ki tudod üríteni.

Az élmény átélése mellett a kristály tiszta vágy és félelem nélküli, logikus gondol­kodá­sodat állandóan fejlesztened szükséges.   Látszólag nagyon távoli dolgok közti kapcsolatkereséssel tudod ezt megtenni, de erőlködés ne legyen benned. Légy laza, úgy ahogy a testedet is eltudod lazítani.

Az elején  nagyon homályos  érzeteid  lesznek,  amelyek később sem lesz nagyon élesek, de ha megtanulod  jól észrevenni, és figyelni őket,  akkor titkok  bontakoznak majd ki előtted.

A szimbólumok megértése mellett azok átélése is fontos.

A szimbólumot úgy képzeld el, hogy annak is van teste, ami maga a forma, és van érzelmi és gondolati üzenete is. Ezért kevés csak értelemmel közeledni feléjük.

Az ember testi, érzelmi, tudati központjainak megnyilvánulása jelentkezik egy képen, fotón, szobron, de önmagán az emberen is, hisz önmaga hordozója önmagának. Így ha helyesen nézel valamit, vagy valakit akkor láthatod azt, amit esetleg eddig nem. Ha ezzel a módszerrel nézed újra végig a fotókat, képeket a stíluson és a látványos formákon kívül, megtalálhatsz mélyebb tartalmakat, és másképp láthatod az alkotókat és magadat is.

A következő feladatod az elmélyülés lesz akkor, ha még többet szeretnél megtudni magadról és a világról.

Elmélyülés az érzelmi, és tudati központodban.

Így a saját titkaidról és másokéról is leveheted a leplet.