Korszerű vagy korszerűtlen
Korszerű vagy korszerűtlen, vagy ez, vagy az. Vajon ez a megállapítás a fontos? A mindennapokban használjuk a minőségek fogalmát, de az emberekre viszonylag nehezen vagy csupán ködösen, egyéni érzések, gondolatok és ideák segítségével alkalmazzuk. Nagyon fontos, hogy miért került ez a téma a felszínre, és az is lényeges, hogy eddig miért nem beszéltek róla. Ma az emberek tudati fejlődéséhez az is nagy lökést adhat, ha sokan megismerik az emberi tudat fejlődésének hosszú történetét.
Ez lehetőséget ad arra, hogy nagyobb tudatossággal és felkészültebben fejlődhessenek tovább az emberek. Eddig viszont, amikor valaki ezt a kérdést elővette, csak zavart okozott hiszen, így jött létre a társadalom látható elemei alapján megfogalmazott minőségek sora, amelyből a társadalmi megosztottság jött létre (természetesen a társadalmi felosztás megfigyelése helyes). Ezen az elven született meg a kasztrendszer, amely talán szerette volna a minőségeket megmutatni, de Indiában csupán a társadalom jól látható és könnyen megfogalmazható felosztásaként használták. Viszont az emberi minőségek felismerése és a megfogalmazása, a Varna-rendszerben jól tükröződik, igaz a fejlődést nem volt képes bemutatni. Mindkettő lemerevedett elvé vált, amelyet sokan nem tartanak korszerűnek, de ha jól megfigyelhető és egy hosszabb folyamat szerves része, akkor nem korszerűtlen, hanem igaz.
A történelem során sokszor, de nem minden korszakban létezett olyan hatalmi rendszer, amelyben egy kiválasztott, megválasztott, esetleg egy kiemelt kör gyakorolta a hatalmat.
Az együttműködés és a hatalmi vágy valamint az erőszak hosszú ideje velünk van, egy régi nagy korszak kivételével mert, akkor ez a megosztottságot még nem élték át, hiszen akkor a vezetőt mindenki felismerte, és még természetes módon nyilvánult meg, a vezető és a vezetett emberek viszonya.
Vajon mi nyilvánul meg a minőségek egymás közti kapcsolataiban egy-egy közösségen belül, valamint a vezetésben. Ma, de már nagyon régóta az emberi minőségek együttműködése és küzdelme folyamatos, és az értékeik konfliktusa a jellemző.
Természetes módon mindenki arra törekszik, hogy a közösségét, a saját államát benne a vezetést afelé befolyásolja, amilyen az ő minősége. Ha ez megvalósulna, akkor igazán jól érezné magát a „lobbizó” minőség, de valójában ezt csupán elképzelni tudja, hiszen a megálmodott minőségű társadalmi struktúrával megegyezik, a saját minősége és a belső szándéka.
Ha azt vizsgáljuk meg, hogy ebben mi a szerepe van a többségnek, akkor egy láthatatlan befolyás érződik a társadalmi életben és az állam rendszerében. Ez úgy mutatható ki, hogy ha egy-egy korszakot alaposan megfigyelünk, akkor rájöhetünk arra, hogy régóta az alsóbb társadalmi osztályokat nagyon keményen elnyomták, kihasználták. Ennek ellenére a hatalom jellege mégis tükrözte a többség minőségét, hiszen olyan struktúrát hoztak létre, amelyben megfelelően viselkedett mindenki, olyan döntéseket hozott a vezetői réteg, mint amit a közösség minősége használni tudott. Képtelenek voltak ezt a tényt megkerülni. Azért akadt néha kivétel is.
A legtöbb esetben a magasabb emberi minőségek még nem a legteljesebb minőségükben tudtak megnyilatkozni, hanem a fejlődés lépcsőjének és a korszaknak megfelelően, de természetesen itt is voltak kivételek. Egy régebbi korban például egy nemes minőségű ember ideatárháza, megvalósításra váró gondolatai még nem voltak magas szintűek, nem tudták azt átélni, így magukból felszínre hozni sem. Csupán azt tudták kibontani, ami bennük könnyen a felszínre jött, ez azt jelenti, hogy nem azonnal magas szinten nyilvánult meg ez az emberi minőség, igaz a többi sem, így az államé sem.
Persze voltak olyan személyek, akik világítótoronyként működtek. Arisztotelész, Platón, Szókratész ők elértek egy nagyon magas minőséget, de nekik is megvoltak a korlátjaik fogalmi, felismerési és megtapasztalási szinteken, mint ahogyan ma nekünk is megvan.
Most felsorolok pár hatalmas paradoxont. Azért nevezem hatalmasnak, mert fogalmi úton nagyon nehéz egyeztetni azokat az ellentmondásokat, amelyek most következnek.
A vezetés, bármilyen minőségben is működik, csupán azt képes kitalálni, azt tudja megvalósítani, amelyet a többség emberi minőség követni és rendszer szinten használni tud.
A vezető személy vagy fejlődik, vagy nem, esetleg szélsőséges módon él és viselkedik, de így is képes gyakorolni a hatalmat a többség felett. Paradoxon az, hogy mindkét esetben képes erre.
De, a világ szükségszerűen változik, hiszen minden tudat folyamatosan változik.
Ha a vezető nem képes csupán csekély változásra, akkor jön egy másik nagyon hasonló vezető, majd hosszabb idő után egy másik korszak, amelyben már egészen más képességek szükségesek. Ez is paradoxon, hiszen egy korszakon belül olyan mintha mindegy lenne, hogy változik valaki, vagy nem. Ezért látszólag olyan, mint ha, szükséges lenne a közösséget fejleszteni, de ennek ellenére van, amikor nem.
Minden közösségi fejlődés kulcsa a többség minőségének a fejlesztésében rejlik. Ez azt jelenti, hogy a vezető a legtöbbször csak azt tudja megvalósítani amilyen lehetőség benne és a vezetettekben is megvan. Ez is paradoxon. Azt hiszi a vezető, hogy tőle függ minden, pedig nem. Azt hiszi a tömeg, hogy semmi sem nem tőle függ, pedig igen.
Ebben még az is paradoxon, hogy olykor a vezetőről gondolunk többet, mint amilyen Ő valójában. Arra viszont nem gondolunk, hogy a tömeges fejlődéshez, amely gyakran elnyomás jellegű, ennek ellenére mégis szükséges a többség fejlődéséhez.
A paradoxon egyik oldalán azt érezzük, hogy a kényszer és az erőszak nem szükséges. A másik oldalán viszont tudjuk, hogy a kényszer fejleszt. Így az emberek a kényszer és a erőszak nélküliség kérdésében hol ide, hol oda állnak, de nem ismerik fel, vagy nem akarják elfogadni annak valódi okát.
Ezek a viszonyok azért válnak a mindennapokban egyre nagyobb mennyiségű paradoxonná, mert minden emberi minőség egyszerre van jelen, pusztán más-más arányban és ennek megfelelő súllyal. Így az ellentmondások száma óriásivá vált.
Ezeket az ellentmondásokat felfedezhetjük a jelen életünkben is, és ha van kedve valakinek, akkor maga számára láthatóvá teheti ezek működését. De, vajon feloldható-e a paradoxon?
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
Kérlek, az alábbi gombra kattintva támogasd a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük. Felajánlásoddal segíthetsz, hogy továbbra is ingyenesek maradhassanak. Köszönöm szépen!
