Koncentráció után figyelem
A koncentráció megértésére a legszebb és legrégebbi analógiás kép az íjászat. Ehhez érdemes mindig visszanyúlni, mert nagyon sok dolog van benne, ami a laza magatartástól és a koncentrációtól egészen a kontemplációig tartalmazza a helyes magatartást.
Amikor megfigyeljük az embereket, akkor a legtöbb esetben azt vehetjük észre, hogy nehezen koncentrálnak és az is rövid ideig tart.
Amikor valaki elmerül abban a tevékenységben, amelyet szeret csinálni, akkor szinte nem érzi az időt és ez olyan, mint ha igen hosszan koncentrálna. Vajon tényleg ezt csinálja?
Ha valaki koncentrál és a figyelmét erővel tartja azon a feladaton, gondolaton vagy azon, amit épp csinál, akkor nagyon gyorsan elfárad. Miért? Azért mert erővel figyel. Ha most elvennénk az erőt ebből a helyzetből, akkor szinte könnyed megfigyeléssé válna a folyamat. Sokan gondolják, hogy nincs különbség a koncentráció és a figyelem magatartása között, pedig van.
A kihegyezett koncentrációra addig van szükség, amíg a tágabb célmeghatározás után következő lépcső, a pontosítás létre nem jön. Eddig a pontig valóban hasonló a két folyamat, mert az elme a mindent kizáró figyelmének eléréséig, hasonlóan a valódi íjászathoz ahol a húrt megfeszítő izmokban valóban kell erő. Az elmét rá kell venni egy kiválasztott pont figyelésére és az izmokat pedig a helyes célra tartásra.
Most egy másik fajta koncentrációt írok le. Ez az elme és az érzelmek teljes passzivitását jelenti. Miért koncentráció ez is és miért van erre egyáltalán szükség? Mert ehhez is figyelni kell, de ennek a célja a valódi passzív állapot elérése, ahol semmilyen az elméből származó gondolati és érzelmi valamint testi hatás nem zavarhatja meg az egyént.
Ez a megfigyelői állapot. Ebben a folyamatban minden érzékelő központ nyugalomban van, ezért minden még a legkisebb rezdülést, minden gondolatot, minden érzelmi ingert képes felfogni.
Ehhez pedig nem tartozik erő, mert ehhez laza és a nyitott állapot kell és figyelem.
Amikor aktív vagyok, mint az íjász, akkor a koncentrációval eljutok a cél pontos beméréséig majd elengedem az íjat és vele a megfeszült karomba lévő erőt is, amit már a húrba töltöttem ezzel újra laza leszek és ekkor jöhet a következő cél.
Míg a megfigyelés esetén minden központomat kiürítek azért, hogy a legkisebb élményt is képes legyek befogadni.
Mindkettő koncentráció és figyelem, de más céllal és mégis hasonló folyamattal.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
