A kis boldogság és a nagy
Az ember szeret boldog lenni, az ember szeretne boldog lenni. Mi az oka annak, hogy mégis boldogtalan? Sokan keresik a boldogság receptjét, de azt hiszem, csak kevesen találják meg. Mégis miért nem érvényesül ez a szándék? Vajon hol lehet a boldogság gyökere? A boldogság megélése ezek ellenére mégis sokszor jön létre az életben, így mindenki átélheti ezt az élményt, még a legzordabb ember életében is van rá példa.
Érdekesek a boldogság szinonimái
Boldogság: öröm, jókedv, örvendezés, gondtalanság, felhőtlenség, vidámság, elégedettség, élvezet, gyönyör, kéj, mámor, kedélyesség, derültség, jókedv, derű, vidámság, vígság, móka, életöröm, vigalom, örvendezés, gondtalanság, felhőtlenség, eufória, kitörő jókedv, gyönyörűség, boldogulás, jólét, ujjongás, megelégedettség, nyugalom, békesség, zavartalanság, elragadtatás, révület, eksztázis, örömmámor, eufória.
A fogalmak között felfedezhető minőségi különbség.
A boldogságot a felvetett kérdések miatt nem lehet fogalmilag teljesen pontosan meghatározni, de az érzelmeket és azok mélységét sem lehet pontosan leírni. De el lehet jutni a fogalmak segítségével oda, hogy felfedezzük azt, hogy miképp lehet felfedezni. Viszont, ha valaki fogalmilag meg is érti ezt, attól még neki kell az ehhez szükséges képességeket kialakítani magában azért, hogy megélhesse a boldogság valamelyik, esetleg annak a legmélyebb szintjét.
Már megint ezek a fránya szintek! Nincs mese, csak így lehet megérteni, de azután az egyénen áll vagy bukik a keresés és a megfigyelés sikere, eredménye.
Mi a kicsi boldogság?
A kicsi boldogságra az jellemző, hogy rövid ideig tartó, jó érzést hoz létre. Általában a személyiségben megélt örömöket lehet ide sorolni, mint hogy vágyom egy dinnyére, egy fagyira: ezek csupán elindítják a folyamatot, de amikor az megvalósul, valami jót érzünk, és azt mondjuk rá, hogy micsoda boldogság ebben a melegben ehhez a hűvös dinnyéhez hozzájutni!
Lehet sokat vásárolni, ami sok embernek örömet nyújt, de lehet, hogy mire hazaér, már nem érdekes az, amit éppen megvett, ezért másnap újrakezdi. Ezek az érzések és a hozzátapadt gondolatok felvillannak és eltűnnek, így a hangulatainkat befolyásolják, ha megkapjuk, de akkor is, hanem.
A kicsi boldogság tartalma
A kicsi boldogság alapja a kicsi vágy, amely kielégítésre vár. Az ilyenkor megélt boldogságot inkább örömnek mondjuk, hiszen meg is fogalmazzuk azt, hogy nagyon örülünk annak, hogy ezt vagy azt sikerült megszerezni, megvenni, megkapni, megnézni stb. Ekkor ez az öröm inkább a birtoklási vágyhoz kötődik. De később azt is észreveheti mindenki, hogy a tárgynak vagy a beszerzett valaminek a jelentősége eltűnik, ekkor már semmiképp nem okoz örömet, sőt, akár könnyen megszabadulhatunk tőle.
A következő szint: a nem tárgyakhoz kötődő érzések
Ezek palettája is igen széles lehet. Persze lehet ez az anyagi világhoz tartozó is, ilyen például az, hogy örömmel megyünk el a kedvenc városunkba vagy más országba, a hegyekbe, esetleg a tengerhez. Emögött már olyan élmények lehetnek, amelyeket régóta magunkban hordozunk, régóta megvan a vonzalom, és örömmel tölt el, ha meglátogatjuk ezeket a helyeket. Itt is, mintha megjelenne a birtoklás, de ezek az érzések és vágyak már mélyebbről erednek és nem tartoznak az elfogyasztott és értékvesztő kategóriába. Vagyis nem kopik el a vonzalom. Akár lelkesek is tudunk lenni, amikor ilyen helyekről beszélgetünk valakivel.
Ez az öröm érzésének már egy fokkal magasabb, megélhető fajtája, és ezzel egyre jobban közeledünk a valódi öröm érzéséhez, a boldogsághoz.
Amikor valakivel öröm együtt lenni
Ezt szerelemnek, barátságnak vagy csupán jó emberi viszonynak hívjuk. Itt már nem tárgyhoz, nem egy régi emlékhez vagy kósza vágyhoz, hanem egy másik emberhez tartozó érzésről van szó, amely egyrészt a fizikai szinten és időben nyilvánul meg, másrészt a lélekben, amely viszont nem fizikai szinten és nem az időben nyilvánul meg.
Ha öröm valakivel együtt lenni, és szerelmes vagy az illetőbe, azt érzed, hogy boldog vagy. Akárhogyan is nézzük, a szerelmi vonzódás is több féle lehet, van, amelyik igen rövid lejáratú és van, amelyik hosszú. A rövid lejáratú vonzódás épp olyan, mint a vásárlás öröme, megkapom, aztán utána értékét veszti.
De amikor két ember úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy a fejlődésük azonos ritmusban halad, vagy együtt éppen megtorpannak, akkor azt mondjuk rájuk, hogy lelki társak. És valóban, az együtthaladás összeköti őket, de ha valamelyik fél továbbmegy a fejlődésben, a másik pedig nem megy vele, akkor ez a lelki társ viszony csorbát szenved, és már nem lesznek képesek az összhangot megtalálni.
Így míg az első esetben a kapcsolat boldogsággal megélt pillanatokkal, a másodikban pedig súrlódásokkal telivé válik.
Az öröm létrejöttének egy új területe
Amikor segítünk valakinek, akkor gyakran jobban örülünk, mint akinek segítünk. Ebben az esetben akkor jön létre a tartósabb öröm érzése, amikor a segítség elhatározása után egy ideig titokban készítjük elő az ügyet. Ez a gyermekkorban a barátra hangolódás és a találkozásra való rákészülés szakaszára hasonlít. Ekkor előkészítek és tervezek valamit, és miközben ezt teszem, folyamatosan pozitív, sőt nagyon feldobott állapotban tudok lenni.
Az érzések tartóssága
A szerelemben lévő boldogság valójában örömmé változik az évek során, különösen akkor, amikor az életük során valóban együtt fejlődnek és nem maradt le valamelyik fél. Valójában az öröm érzését valamennyire tartóssá lehet tenni, de a boldogság megtartásához mintha kevés lenne a lehetőségünk. A szexualitás analógiáját használva, nem lehet napi 24 órában erekciós állapotban lenni. A boldogság is ilyen. A boldogság legmagasabb foka az extázis, amelyet ha valóban megél valaki az Egység élménye alatt, azt már nem lehet felülmúlni. Így tehát a boldogság érzését mindenki keresi, és sok minőségi emelkedés után elérheti az Egységben.
Az előbb felsorolt örömfajták vagy kis boldogságok az egyes emberi minőségekben érhetők el. A munkás és a kereskedő boldogságot és örömérzést okozó eredője jobban kötött a fizikai szinthez. A nemes és a király már a másik emberhez, ideához, önzetlen barátsághoz, elvekhez tudja kötni ezt az érzést. A szellemi ember extázisa a valódi és teljes boldogság, de ez az egész élethez képest csak rövid ideig tartható fenn. De mindig felidézhető, és ezt az állapotot is eléri majd egyszer mindenki.
