Képtelenség vagy képesség
Aki elolvassa János jelenések könyvét, a benne szereplő képek mögötti tartalmak jelentését csupán csak sejtheti, esetleg azt gondolhatja, hogy konkrétan minden úgy történik majd a valóságban is, ahogyan az le van írva. Mivel az üzenet képi és nem fogalmi, így eleve többféleképpen lehetett érteni, ezért ma is sokféleképpen értelmezik ezt a szöveget.
Amikor valaki olyan intuitív állapotba kerül, hogy megjelenik benne egy igen magas belső tűz, akkor nagyon erős vágyat érez arra, hogy azokat a képeket, amelyeket ekkor észlel magában, megossza másokkal, mert azt hiszi, hogy azt mindenki megérti.
Ebben a gondolatban az a kérdés merül fel, hogy a nyelv segítségével kifejezésre kerülő képeket, és a fizikai szinten megvalósult képi alkotásokat egyáltalán értik-e az emberek, vagy csak találgatják a jelentésüket.
Két irányba célszerű vizsgálódni, az egyik, hogy egy képi alkotás esetén maga a képi forma mögött milyen tartalom lehet, a másik, hogy szöveg esetén az a kép, amelynek alapján a szöveg készült, mögötte milyen folyamat lehet.
A képi formát látja mindenki és azonosítani tudják akkor, amikor ismert esemény a kép témája. Nagyobb a zavar akkor, amikor nem egy konkrét eseményt ábrázol egy mű. A képi alkotás nem csupán forma. A látványon, vagyis a formákon kívül más is megjelenik ilyenkor a kép mögött, amelyet az alkotó elrejtett, mégis az üzenet valójában mégsem általa van elrejtve. Ezzel az üzenettel nagyon gyakran az alkotó sincs tisztába, mert lehet, hogy olyan belső rétegéből származhat az információ, amelyre a személyiségnek nincs rálátása, csak kifejezési kényszere van.
Nagyon régen rájöttem arra, hogy a képekről sokszor csupán a megtanult tudáson alapuló megjegyzések születnek. Ezeknek is számtalan variációja jöhet létre, de az alkotó igazi szándékáról nincs felismerés. Azt éreztem, hogy nem értik a képeket, de akkor még nem tudtam megmondani, hogy mi lehet a kép mögött, amelyet nem érzékelnek a nézők, de a szakemberek sem.
Elemzéskor a legtöbb esetben egy festmény vagy egy fotó verbális leírása történik, amelyet egyébként is mindenki lát, igaz kiegészítve formai elemzésekkel. De egy kép nem csupán forma.
Az olyan szövegekkel is hasonló a probléma, amelyek közvetlenül a belső képek leírását tartalmazzák. A korai időszakban sok ilyen volt, egy párat kiemelnék, ilyen a Gilgames eposz, a Ráma története, valamint János jelenések könyve, és jóval később Nostradamus is képeket írt le.
Az emberiség korai fejlődési szakaszában, amikor még nem voltak fogalmak a képi üzenet volt a kommunikáció alapja. De még ez előtt a megérzéseknek és a testi kifejezésnek volt nagy jelentősége. Ezeket azért említem, mert a kép ily módon való használatának a lehetősége még ma is meg van bennünk. Birtokunkban van és használhatjuk is. Sőt a mai korra a megérzések és a testi kifejezések tárháza megnőtt, gondoljunk a metakommunikáció elemzéseire. De a hosszú idő alatt az érzelmek finomodása is létrejött, ami lehetővé teszi a finom hatású érzések megélését és annak verbális kifejezését.
Ma a fogalom segítségével próbálunk kifejezni élményeket, de az érzelmek világában nagyon sok olyan pont van, amelyet még nem éltünk meg úgy, hogy annak minden finomságát megérezzük, valamint ezeket valahogy ki is kellene fejezni szóban, írásban vagy képben.
Visszatérve a belső képekből származó szövegekhez, azt lehet mondani róluk, hogy nagy részük az analógia átéléséből származik. Mivel innen jönnek, ezért sok értelmezési lehetőség van bennük. Csak akkor tudja a helyes értelmezést megfogalmazni valaki, aki szintén megélte az analógia valóságát, igaz így is sok kibontási lehetőség van, de ekkor akár mindegyiket el lehet fogadni. Míg, ha valaki szimbólumként kezeli a szöveg képeit, sokszor fog tévedni.
A szövegek megfogalmazói viszont nem konvertálták fogalmi nyelvre az üzeneteket. Ezzel misztikussá váltak, vagyis mások nem tudták pontosan értelmezni ezeket. Aztán idővel, amikor az ego megerősödött, akkor jöttek az egyéni felkészülésen alapuló magyarázatok. Ilyenkor az ego olyat is beletesz az értelmezésbe, amely belőle ered.
Ezzel csupán azt szerettem volna kifejezni, hogy az emberben meg van az a lehetőség, hogy a fejlődése során, amikor azt érzi valaki, hogy annak a végére ért, akkor képes lesz visszafordulni az eredethez, és akkor újra megérzi a kép mögötti tartalmat az analógia megélése után, és át tudja alakítani fogalmi szintre.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
A TÁMOGATLAK feliratú gombra kattintva anyagilag segítheted a blogom és a podcastem készítését. A felajánlásoddal kisebb, akár pár száz forinttal vagy akár nagyobb összeggel lehetőséget adsz, hogy mindkettő rendszeresen megjelenjen. Köszönöm szépen a támogatást!
