A karma és az analógia
Vannak olyan fogalmak, amelyeknek a gyökerében a fogalom nélküli állapot megélése áll. Meglepő, hogy kisebb átalakulásokkal, de a mai napig megmaradtak. A több ezer év alatt sokszor lettek kibontva, így a törvény megélését követően nagyon sok fogalmi magyarázat jött létre. Valójában az olyan fogalmak esetén, amelyek mögött valódi törvények vannak, a feltáráshoz az esszenciális korba, vagyis az esszenciális állapot szintjére kell visszajutni. Csodálatos, hogy van egy nyelv, amely megőrizte ezeket a régi, nagyon lényeges fogalmakat, és így a világon a mai napig használjuk őket: ilyen a karma, a dharma, de ilyenek az ember belső szellemi tartalmát és formáját leíró fogalmak is, mint a csakra és az aura.
Karma
A karma kifejezése és fogalma sok ezer évvel ezelőtt keletkezett. Abban az időben csupán a nagyon lényeges dolgoknak adtak fogalmat, és ez is közülük való. A legtömörebb és legösszetettebb fogalmi kifejezés, amelyet ma is használunk, emiatt gyakran kibontják, és amelyet mély átélések, de viták és tévedések is öveznek.
Jelentése nagyon összetett, így nem lehet azt mondani, hogy ezt a két, három vagy tíz dolgot jelenti, mert ehhez meg kellene érezni a karma összes működési jelentését és szabályait. Vagyis ahhoz a tudati állapothoz és tartalomhoz kellene eljutni, amelyben az emberek akkor éltek, mert csak akkor látjuk át teljes mértékben ezt a tartalmat, hiszen akkor átéljük. Azért is fontos arra a tudatszintre lemenni, mert ebben az időben az emberek még érzékelték az analógia törvényét, ezért ha a mai ember is eljut oda, ő is érzékelheti az analógiát.
A karma a hatást és ellenhatást, ezek következményeit, az ebből származó feladatokat, ezek ledolgozását vagy az önmagunkon való munkálkodást jelenti. Azon a tudatszinten tartalmaznak is, meg nem is konkrétumokat az ott megélt élmények, hiszen amikor egy kép megjelenik az emberben, akkor képes megmutatni a folyamat összetettségét, és az mindenképpen lényegi és átélt lesz. Ez az állapot nem fogalmi módon közli velünk az információt, hanem képi megjelenésben és sejtelmes megérzéseken keresztül. Ezt a képi világot és érzést kell konvertálni a ma használt fogalmi nyelvre. Ekkor valóban lehetőséggé válik, hogy analógiás vagy akár lineáris logikával megfogalmazhassuk élményünket.
Persze kíváncsiak vagyunk, hogy mégis mi lehet a karma működésében, de ennek olyan sok megnyilvánulása van, hogy csapdába kerül az, aki nagyon részletesen ki szeretné bontani a karma működését. Hasznosabb, ha ehhez a ponthoz rendszeresen visszatérünk, így mindig újabb és újabb élményeket leszünk képesek fogalmi nyelvre fordítani. Ehhez szükséges az üres, a befogadói, a megfigyelő elmeállapot elérése.
Ha a valaki elgondolkodik azon, hogy minek mi lehet a következménye, akkor intellektuális vagy erkölcsi alapon nevez meg dolgokat, de ezzel gyakran a saját illúzióit mutatja be, és ezután majd újabbakat is létrehozhat. A vallások szintén megfogalmaznak erkölcsi törvényeket, de ezek elsősorban az emberi minőségi fejlődéshez szükségesek, és nem tartalmazzák a valódi következményeket, hiszen legtöbbször nem is ez a céljuk.
A tíz parancsolat jó példa erre, amelyben ideálismagatartásra ösztökélik az embert: fontos erkölcsi, morális szabályokat tartalmaznak, amelyekhez mindenkinek tartania kellene magát. A kor, amelyben ez az erkölcsi szabály és rend megfogalmazódott, olyan fejlődési szint volt, hogy már meg lehetett, sőt meg kellett fogalmazni az erkölcs fogalmát és szabályait (azelőtt az ember tudatának még nem volt rá szüksége).
A parancsolat i. e.1500 körül jött létre. Ez a kor a társadalmak kialakulásának időszakán belül volt, vagyis ekkor jöttek létre a városállami, az állami és a birodalmi struktúrák. Ez a nagy korszak az i. e. 3500 körüli 2500 évet öleli át, ami az emberiség fejlődésében a karakter megélésének a kora. Ekkor lettek képesek az emberek hatalmas szervezést és energiát igénylő építmények és alkotások létrehozására.
A fogalom az esszenciális időszaknak a végén jött létre: az esszenciális kor volt az ősember ösztönös, lényeglátó korszaka, utána következett az emberi karakter rétegének a kora, ahol a fogalmi nyelv már használatban volt. Ennek a két korszaknak a határán kezdték megfogalmazni az emberek az általuk észlelt törvényeket, köztük a karmáét. Az esszenciális korszak kezdetén ezt még nem tudták megtenni: bár mindent átéltek, amire szükségük volt, de még nem voltak képesek fogalmi gondolkodással megérteni, feldolgozni és kifejezni azt.
- Az emberi fejlődés a Tudat változásának és rétegeinek a következménye.
- A tudati szintek következménye a biológiai élet.
- Az élet a Lét következménye.
- A Lét a Tudat következménye.
- A Tudat következménye a Vágy, amely a megismerés lehetőségének a következménye.
Ez a sor folytatható, és valamennyi fordulóban mindig visszatér önmagába.
Dharma
Ez a fogalom is ősi, ezért szintén tömör és összetett gondolatot tartalmaz, amelynek az eredete ugyanúgy az Egységből eredő analógia törvényében található. A fogalom szinte minden megtanulható és megtapasztalható élethelyzet törvényeit tartalmazza, valamint a vele járó tanításokat, a természeti törvényeket és minden törvényi lehetőséget. Hiszen az élet és a lét is folyamatos tapasztalás, tanítás, felismerés és vágy, és újra tapasztalás, tanítás, felismerés és újra vágy, amelyekben a törvények hosszú sora és a szeretet sok szintje tapasztalható meg.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
