Gesztus vagy figyelem
Sokan gondolhatnak arra, hogy a figyelem megvalósítása egyszerű feladat, és ezért az egyszerű tevékenységért kell annyira megküzdeni?
A figyelem nem olyan, mint az elme, a gondolat és a hozzátapadó szó, amely állandóan változik, és mindig bezavar. Ha a világot figyeled, legyen az liliom, fa, lepke vagy bármi más, az elme mindig hozzáfűz valamit. Nézd milyen szép, de gyors, biztosan el fog repülni stb. Ekkor a figyelmedet összekötötted vagy lecserélted a reakció igényedre. Így azonnal a gondolatok, érzelmek és a cselekvési reakciók áradatába kerültél, ami már nem figyelem.
A figyelemben viszont nem szabad gondolati, érzelmi viszonyt létesíteni és reagálni, nem kell semmit megfogalmazni, sem kimondani, mert akkor az már nem figyelem.
Ha az érzelmeidet figyeled és elindul a reakció igényed, akkor már nem leszel képes vizsgálni azt, hogy mi van az érzelmeidben és nem tudod megállapítani azt sem, hogy mi volt az, ami érzelmeidet megérintette.
De az a téma, amely érdekel az a figyelmedre pozitív hatással van. Hiszen anélkül, hogy akarnád, megtörténik a figyelem, hiszen minden mást erőfeszítés nélkül kizártál.
Ilyenkor csak arra figyelsz, ami a témád, és ahogy abbahagyod a tevékenységet, rögtön a minőségi figyelmed eltűnik és feltámad a reakció igényed, és ekkor újra az elméd és külvilági ingerek hatása alá kerülsz.
Ha érzékennyé váltál, mert már éber vagy, akkor olyan emberek közé kell menned, akik vannak annyira érzékenyek, mint te azért, hogy a reakciód nélkül is képesek legyenek érezni a benned lévő figyelmet és szeretet. Hiszen amit belül átélsz, azt nem lehet teljesen pontosan fogalmakkal kifejezni és átadni, ezt meg kell érezni. Ha van érzékeny társad, akkor ő is átéli minden pillanatban önmagát, így egymást is. Nézés, érintés. Ugyan a mindennapokban használunk gesztusokat, de ezek nagy része a diplomatikus magatartásból ered, és az sem biztos, hogy mindnek valódi őszinte indítéka van, hiszen tudod mit kell reagálni.
Ha nincs semmilyen reakciód, akkor jön a külvilág agressziója, hogy reagálj már! Ilyenkor a másik ember semmit sem érez meg belőled, csupán a hétköznapi vágyait jeleníti meg.
De hiszen mindenki azt szereti, amikor válaszolnak a dolgaira és mindenki akkor vonzó a másik embernek, ha reagál az impulzusokra!
Ez egy nagyon hosszú ismétlődő folyamattá válik.
Így egy élet magatartásának a következménye megjelenik a következő élet személyiségében és eseményeiben, majd az új érzelmek, az új gondolatok és cselekvések következménye egy újabb életben. És ez a folyamat így megy körbe-körbe. Ez a körforgás válik az egyén, folyamatosan működő karmájává.
Ki akarsz szállni ebből az állandó inger özönből, a folyamatos reagálási kényszerből és a körforgásból?
Hosszú időn keresztül az a fontos mindenki számára, hogy a visszajelzésből jöjjön rá arra, hogy ő milyen ember. A gondolatai vajon helyesek-e, és ezt a te reakciódból fogják leszűrni. Igaz ilyenkor téged is minősítenek, hiszen szükséges a reakciódús konfliktusos párbeszéd, amely az ego igénye. Ilyenkor mindenki úgy érzi, hogy történik vele valami, és néha ilyenkor olyan dolgok is a felszínre kerülnek, amire addig nem gondoltak. Emiatt újra fontossá válik a visszajelzésed. Mindenki szabad és cselekvő embernek érzik magát, de ez mégsem a teljes szabadság, hiszen a karmájuk sorozatában forognak.
Ha már éber vagy, és mégis válaszolsz, az lényegi mondanivaló lesz, ami szembesít és egyben távolságot hoz létre.
Viszont a másik ember egoja meg fog küzdeni a saját igazáért, ez lesz a párbeszéden belüli vita és meggyőzés. Ilyenkor mindenki kipróbálja magát, hogy vajon megtudja-e védeni önmagát és azt is hogyan kell érvelni, hogy a másik előbb vagy utóbb adja fel a vitát. Ez már az ego hatalmi igénye.
Ezt veszed el az emberektől, ha kiszállsz ebből a forgatagból.
De, ha netán a saját érdeked az lett, hogy valóban szeretnél megszabadulni az ilyen jellegű terhektől, mert téged jobban érdekel, hogy mi van benned, és már nem érdekel az, hogy milyen játszmák folynak körülötted, ezért akarsz kiszállni ebből a körforgásból, akkor bátornak kell lenned.
Az önismerethez kell a bátorság, a nagy ugráshoz pedig bátorság és a beérettség szükséges. Ebben a vágyadban a külvilág nem segít, csak gátol, mert nem hagy békén, ezért átmeneti visszavonulásra szánod el magad, azért hogy a társadalmi hatásoktól, ingerektől megszabadulj, és így jobban figyelhess magadra.
Ha mégis elindultál ezen az úton, akkor lesz meg az esélyed arra, hogy valóban megláthatod, a világot és magadat úgy ahogyan van, hiszen önmagadban kapod meg erre a választ. Ez nagyobb tudást és értéket ad neked, mint a mindennapi zűrös kommunikáció. Minél előbb kilépni a következmények világából!
Ez a mostani időszak a lehető legjobb arra, hogy a külvilági ingerbombákat kizárd, hiszen a mindennapok kommunikációja, magatartása és viszonyai annyira borzasztok, és egyre inkább azok lesznek, amire már régóta nem célszerű figyelni, mert elnyel.
Ezért most tökéletes az időpont a befelé figyelés elkezdésére, csak élni kellene vele, ami által felismerhetsz olyan dolgot, amelyet eddig nem vettél észre.
Figyelem azokat az embereket akik "spirituális útmutatást" adnak másoknak, közülük sokan belekeverednek a mostani hatások őrületébe, amit nem vesznek észre, ezért már nem függetlenek, és így nem úgy látják a világot úgy ahogyan az van. Ők úgy viselkednek, ahogyan a többiek. Ennek ugyan így kell lennie, mert egyetlen fejlődési lépcsőt sem lehet kihagyni, ami igaz, de azért elvárható az is, hogy legyen jelentős fejlődés is.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
Kérlek, az alábbi gombra kattintva támogasd a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük. Felajánlásoddal segíthetsz, hogy továbbra is ingyenesek maradhassanak. Köszönöm szépen!
