Folytatva a konzervativizmus témáját, vajon ilyenek is vagyunk, meg nem is?
A mindent tudás azt jelenti, hogy az ember tudomásul veszi azt, hogy léteznek számára ismeretlen dolgok és törvények és amikor olyan helyzetbe kerül amilyennel még nem találkozott, akkor képes visszamenni abba a mélységbe ahol megkaphatja a kérdésére a választ, és az információt konvertálni tudja az analógiából fogalmi nyelvre. Ez az éberség alapja, ami a folyamatos önmegfigyelést jelenti. Ez a megkettőzött figyelem, külső és belső.
Valójában mindenkiben van konzervatív magatartási minta, hiszen minden ember követ valamilyen szabályt vagy elvet, amely számára segítség, de egyben korlát is.
A valódi konzervatív emberben viszont túlsúly van az elfogadott elvekből, szabályokból, amelyből nem tud engedni csupán látszólag, vagyis gyakran mást mond magáról, mint amit képes megélni. Persze ez utóbbit sokan csinálják, hiszen ez az ego megnyilvánulásának egyik igénye.
A mélyen konzervatív emberek félnek a legjobban a változástól, főleg azoktól, amelyek erkölcsi kérdéseket érintenek, hiszen számukra a törvény (az emberinek és az isteninek nevezett, de az utóbbival csak az lehet tisztában, aki elérte az Egység törvényi szintjét). A tisztelet az életük alappillére a döntési útmutatójuk. Csak ne változzon semmi.
Milyen egy egészséges személyiség vagy az olyan egyén, aki még ha felületesen is, de egy kicsit belenézett már önmagába azért, hogy ott találjon felismerést vagy valami hasonlót, netán más értéket is, mint amit eddig megismert?
Ilyen:
Konzervatív, hiszen elfogadja a hierarchiát, még ha az nem is a valódi, de érzi, hogy létezik és szükséges. Mélyen vallásos vagy nem, de mindenképpen erkölcsös szeretne lenni, van benne tisztelet.
Liberális, vagyis valamilyen szinten szabadelvű, hiszen például szeretne magas társadalmi pozíciót elérni, vagy olyan célt, amelyre a jelenlegi életszakaszában nincs remény. Szereti a versenyt, igaz még nem biztos, hogy képes megállapítani azt, hogy annak mikor van és mikor nincs ott az ideje.
Demokrata, mert szeret együttmúködni másokkal, és az is jó neki, ha a cégnél megbeszélik vele a dolgokat, sőt talán tanácsot is kérnek tőle, hogy egy speciális esetben mit kellene tenni. De a családi együttműködésében is ott van a többségi szavazat lehetősége. Van, amikor szükségét érzi a demokratikus együttműködésnek és van, amikor nem, viszont előbb utóbb rájön a helyes használatára.
Anarchista hiszen van, amikor oly mértékben tagad valamit, ami ha megvalósulna, akkor az anarchiához vezetne, de emlékezhet arra is, hogy fiatal korában milyen romboló forradalmi szándékai voltak. Nem véletlen, hogy az anarchiát fiatal korban élik át ez emberek.
Valójában minden embernek van a politikai felosztás szerint megosztó magatartása, hiszen duális világban élünk és gyakran választani kell, hogy ez vagy az a döntés a helyes.
Észreveszük vagy sem, mi a saját magunk a szándékaink szerinti megosztásban, megosztottságban vagyunk, amit politika észrevesz és a hatalom megszerzése érdekében manipulatívan alkalmazza a közösségre.
Illetve ezek az emberi igények a történelem során egy-egy nagyobb korszakokban váltak jellemzővé, társadalmi mozgássá, domináns jelenséggé.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
