Dunai Bea képeihez (2006)
Dunai Bea eddigi képeit időrendbe rakva és végignézve őket felmerülhet egy gondolat bennünk, amely a változásáról szól.
Az emberek vajon szeretik-e, elfogadják-e a másik embertől az őszinte változást? Ez egy nehéz kérdés, mert általában a nézőnek, a barátnak, a munkatársnak, a főnöknek, stb. szüksége van a mellette álló emberből áradó változatlanságára, de ugyanezek az emberek a változást is éppúgy elvárják. Ennek a változásnak az iránya elvárásuk szerint természetesen afelé haladjon, ami az előbb felsorolt kapcsolatoknak egyénenként is kedvező. Ebből a nézőpontból a viszonyulás helyességét semmi sem döntheti el, hiszen az egyik igény látszólag kioltja a másikat.
Túzmadár Phoenix (pác, merített papír 55,5x40,5) 2004magántulajdon
Bea a nézővel és a szakmai megítélőkkel veszi fel a küzdelmet. Amikor csak az alkotás folyamatának a végeredményeit figyeljük megállapíthatjuk, hogy több fordulat is bekövetkezett, amely a képek formai megjelenésének jelentős változásával járt. Lehet ezt kísérletező magatartásnak és más szempontból gyengeségnek is feltüntetni (mert azt mondhatja a néző, hogy nem lát lineáris következetességet).
De nézzünk jobban a mélyére az alkotási folyamatnak.
Az alkotó, amíg nem figyel kellőképpen önmagára, talán észre sem veszi a változást magában, csak hosszabb időszak után visszanézve a munkáira, állapíthatja meg annak tényét.
Bea korai munkáiban egy felmerülő aktuális gondolat, vagy ötlet volt a meghatározó, amelyet mai kornak megfelelő formai nyelven oldott meg. Ezeket a néző viszonylag könnyen megfejtheti.
Az új képek készítése viszont más alkotási módszerrel történt. Régebben a gondolat, az inspirációs pont legtöbbször önmagán kívül helyezkedett el, ami azt jelenti, hogy a világból származó élmények, aktuális gondolatok határozták meg azt, és annak formai megjelenését.
Mostani képeinek inspirációs alapja a belső. Amikor befelé figyelünk, megfelelési kényszer nem lehet bennünk. Tapasztalhatjuk, hogy egy élmény, gondolat, érzés felmerül, aztán átalakul, vagy jön a következő. Ezért nehéz ugyanabban az élményben hosszabban tartózkodni.
magántulajdon
Ebben a folyamatban folyamatosan őszintének kell lennie az alkotónak, ez viszont kizárja a forma káprázatát. Az alkotói munka kezdetekor viszont a forma létrehozása, annak bűvölete a siker záloga. Az utóbbi módszernek a társérzete az öröm, míg az előzőnek a szenvedés. Amíg Bea az előző módszerrel dolgozott ezt érezte, most viszont már nem erre az örömre vágyik.
A képek formai megjelenése absztrakt, hiszen ez nagy szabadságot biztosít az alkotónak. Természetesen ez is megváltozhat, és más formanyelv léphet a helyébe. A kulcs abban van, hogy a befelé figyelés módszerét sikerül-e folyamatosan megvalósítania, és egyre jobban elmélyítenie. Ennek eredménye az őszinte és egyéni tapasztalatokat felmutató művek sora lesz.
Ha kedveled ezeket a tartalmakat – és akkor is, ha ezek a témák téged nem érdekelnek, de valamelyik barátodat érdekelhetik –, arra kérlek, hogy oszd meg a weboldalamat és a podcastemet, hogy eljusson hozzájuk. Akkor is segítesz, ha csupán lájkolod az oldalakat.
Az alábbi gombra kattintva anyagilag is támogathatsz, hogy legyen esély tovább folytatni a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük.
Köszönöm szépen a támogatásodat és a közreműködésedet.
