Az olvasás hiánya
Ha valaki nem olvas könyveket, akkor őt csupán azért éri veszteség, mert a kulturáltsága csorbát szenved, vagy lehet, hogy még ennél is nagyobb is érheti?
Vizsgáljuk meg azt, hogy mi történik olvasás közben. A regényekben vagy egyéb művekben fogalmaknak, folyamatoknak és érzelmeknek a leírását olvassuk. Ilyenkor az olvasónak a nyeresége az, hogy egyre több fogalmat, folyamatot és érzelmet ismer meg, amelyet az elme megért, és a memóriájában megőrizhet és kellő időben visszaidézheti, vagyis tanul az illető.
De van még egy ennél is fontosabb lehetőség és ebből származó eredmény. Ez pedig a képzelet használata, amely összefügg a képzetek befogadásával és a saját képzetek gyártásával.
A képzelet arra jó, hogy valamit olyat is, elképzelhetünk, amelyet addig még nem tapasztaltunk, nem láttunk. Ekkor a szöveg arra inspirálja az olvasót, hogy képzelje el azt, ami a szövegben rejlik. Persze ez ritkán lesz olyan, mint amit az író kivetített nekünk. Mivel a saját képzetgyártásunkat az határozza meg, hogy milyen a mi képi világunk, amivel gazdálkodni tudunk. Ehhez nyúlunk és módosítjuk az olvasott szövegnek megfelelően.
Ez a külső inspiráció, motiváció, amelynek a hatása az, hogy bennünk a fogalom belső képekké, képzetekké, érzelmekké alakulnak.
De nem csupán külső hatás alatt gyártunk képeket, képzeteket. Igaz viszont, hogy amikor külső hatásra sok képet gyártunk, akkor később, amikor belülről szeretnénk valamit kivetíteni, jól jön az előző gyakorlat, hiszen addig sok képet képzetet állítottunk elő és így már rutinosan nyúlunk ehhez a folyamathoz.
A kép, a képzet gyártása fejleszti az elmét, ha az ember elméje fejlődik és képeket is tud gyártani, akkor idővel foglalkozni fog a saját belső képeivel és kezd rájönni arra, hogy gyakran ezek folyamatokra mutatnak rá.
De valaminek a megtervezése, de maga a kreativitás is, képeket és érzeteket tartalmaz, amelyet képes átalakítani az alkotó felismerésekké és fogalmakká, majd képes lesz azt megvalósítani.
A képeknek és (gondolatoknak) az emberi fejlődésnek van egy egyszerű szabálya, hogy azt a képet, (gondolatot) amelyet látunk és felismertünk, annak csupán kis változtatását tudja a társadalom befogadni. Tudniillik mindig csak kis mértékben tudja önmagát fejleszteni, hiszen mindenki abból a képből (vagy gondolatból) indul ki, amelyet már ismer. Emiatt a tervezésnél a társadalom fejlődését figyelembe kell venni, a jelen szint képi (és gondolati) világát.
Minél inkább megelőzi az új gondolat, az új kép a saját korát, annál nehezebben fogadja el a társadalom, de aztán a fejlődés során utolérik, így jóval később elfogadják.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
A TÁMOGATLAK feliratú gombra kattintva anyagilag segítheted a blogom és a podcastem készítését. A felajánlásoddal kisebb, akár pár száz forinttal vagy akár nagyobb összeggel lehetőséget adsz, hogy mindkettő rendszeresen megjelenjen. Köszönöm szépen a támogatást!
