Az érzelmek megélése és kimutatása
Ha az ember képes már megfigyelni önmagát, akkor megtapasztalhatja, hogy amikor teljes mértékben átél egy nagy érzelmi utat bejáró zenét, csak akkor tudja teljesen maradék nélkül befogadni, ha a teste nem reagál. De mégis lehet reakció, ha olyan a zene, amely képes telített érzést kelteni, amely a magasztos sírás, könnyezés reakcióját váltja ki.
Ahhoz, hogy valakinek sikerüljön így átélni a zenét az szükséges, hogy a félelmét legyőzze, akkor is, amikor egyedül van, de még jobban akkor, amikor közösségben hallgatja a zenét.
A megélés kimutatása kiszolgáltatottá teszi az embert, vagyis ilyenkor ehhez hasonló magyarázatokkal él az ember.
Ilyenkor miért érzi kiszolgáltatottnak magát ?
Azért, mert ilyenkor, amikor egy belső energia emelkedni kezd az emberben, és az ego ekkor nem meri a torok csakránál feljebb emelkedni és ott átélni az érzelmet, mert fél a következménytől, ezért visszanyomja. Attól fél, hogy ilyenkor nem fog rendelkezni önmaga felett, és az ego ezt nem szereti. Az elme ilyenkor nem tud gondolatot gyártani, így az elme is fél ettől az emelkedő energiától.
Ekkor az elme és az ego attól fél, hogy az ellenőrzés képessége megszűnik. Mégis van olyan helyzet, amikor ez a félelem nincs meg. Ez főleg sporteseményen következik be. Ekkor az érzelem megvan, a kifejezés gondolata is megjelenik és a társadalmi szokásoknak megfelelő módon fizikai szinten a test gesztusaival megjelenik a fizikai világban.
Az ego eközben jól érzi magát, mert nem lóg ki és mégis kilóg a sorból, így a lélek mégis felszabadul valamennyire, de van, amikor valakiben nagyon erős ez a gát.
Ez még nem a mély érzelem, hanem az őrülethez közeli tombolási magatartássá válik. Nézd mennyire szeretem a csapatomat, az őrületig. De ez csupán az ego és az elme jóváhagyásával történő érzelmi tombolda, amely egyben gyengíti a valódi érzelmi emelkedést.
Amikor keresni kellett olyan fotót, ahol a modellnek belső átéléseket kellene megmutatni, akkor ilyet alig lehet találni, hiszen ekkor az egyén úgy néz ki mint, amikor meditálás közben telített érzés hatására csukott szemmel mosolyog. Viszont az alapvető érzelmeket sem képesek a modellek tükrözni és fotósok megjeleníteni, de az összetettebb érzések még nehezebben kivitelezhetők a test segítségével.
Valójában amikor mosolygunk ez a legtöbb érzelmet sejtető gesztus, érzelemkimutatás. Tehát mi ahhoz vagyunk szokva, hogy az érzelmek megjelenítését nagyon nehezen tudjuk a testünk segítségével kifejezni. Mégis azt gondoljuk, hogy jó lenne megmutatni, de akkor nem a legmélyebbet éljük át, hanem a leghatásosabbat, a teátrális öröm, düh, bánat, sejtelmesség, kíváncsiság ...
De, amikor nem foglalkozunk a testünkkel csak hagyjuk az érzelmek mozgását, akkor teljesen átérezzük a legkisebb emelkedést vagy süllyedést is, esetleg a szeretetteljes emelkedettséget, magasztosságot, és ekkor, annak is megnő az esélye, hogy megismerkedjünk az eddig fel nem ismert érzelmeinkkel. Eközben mosolygunk vagy sírunk-könnyezünk vagy mindkettő.
Amikor a többi ember felé fordulunk, de nem elutasítóan, és ha nem is teljes bizalommal akkor is, amikor ez a mosoly nem olyan mély, ennek ellenére jó hatással van embertársainkra. Ezt nevezhetjük marketing mosolynak vagy alapvető emberi pozitív magatartás megnyilatkozásának, és gyakran ezt a kettőt meg is tudjuk különböztetni egymástől. A szelfi mosolyok nagy része marketing mosoly.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
A TÁMOGATLAK feliratú gombra kattintva anyagilag segítheted a blogom és a podcastem készítését. A felajánlásoddal kisebb, akár pár száz forinttal vagy akár nagyobb összeggel lehetőséget adsz, hogy mindkettő rendszeresen megjelenjen. Köszönöm szépen a támogatást!
