A vezető
Az igazi vezető nem a többség nézőpontjából szemléli a világot, hanem sokkal szélesebb mezőn keresztül.
Ha valakinek nincs meg ez a képessége, hanem például akarnok módon szeretne hatalomba kerülni és irányítani, erre is megvan a lehetősége, mert biztosan lesz olyan közösség, állam, ország, amely szintén ezt szeretné megtapasztalni, mert erre van szükség a fejlődésükhöz, még akkor is, ha ez negatív tartalmú. Egy közösség képes magához vonzani olyan lelkeket, akiknek ez a tapasztalat és a belőle eredő tanulság még hiányzik.
Vajon így kell kinézni a vezető és a vezetett emberi kapcsolatának?
A fizikai szinten a fejlődés legtöbbször nem tudatos, viszont a szellemi-lelki szinten belátásból és önként vállalt módon, tudatosan választ életet egy lélek. Mivel ebbe az emberi minőségi fejlődési rendszerbe kell beilleszteni egy-egy ország közösségének emberi minőségi fejlődését is, így olyan bonyolult viszonyrendszer jön létre, amelyet a mai emberi elme a káoszelmélettel képes megérteni és magyarázni. De a felismerésben az analógia valódi megélése most is sokkal jobb eredményt hoz.
A megfelelő szintű társadalmi működéshez a vezetőknek némi segítséget kell adniuk a népnek azért, hogy valóban minden emberi minőség képes legyen fejlődni. Nekik kell megszabniuk az aktuális törvényeket, amelyek között működnek majd az emberek. Ez lehet korlátozás vagy szabadság jellegű törvény, amely az aktuális helyzetnek éppen megfelel. Amikor harmonikusan működik egy rendszer, akkor az egyén fejlődése gyorsabb, de ha a fizikai szinten nagyon sok a korlát, akkor elsősorban ezek megélése történik – ebből ugyan származhat emberi minőségi fejlődés, de sajnos nem az aktuális életben. Például egy rabszolga mélyen megélheti a szolgasorsot, de kicsi az esélye, hogy még életében képes lesz nagyobb minőségi fejlődést megvalósítani, ugyanakkor az erre való vágy létrejön benne.
