A szabadság
A személyiségünk tettei és döntései tőlünk függenek, a szabadságunk ezen fajtájának vannak külső feltételei. A szabadsághoz tartozó érzésünk is csak tőlünk függ, az viszont nincs mindig függő viszonyban a külső szabadság feltételeivel. Szabadság akkor van, amikor megérezzük, ez pedig független a valódi okoktól és eseményektől.
Ebben a kérdésben menjünk egy kicsit mélyebbre. Szinte mindenki elfogadja, hogy a sorsát végig kell járnia. Ez azt jelenti, hogy a sors felvállalásakor mindenki tudatosan dönt a sorsa felől, mindenféle kényszer nélkül. A fizikai életében viszont nem tudja, hogy mi lesz a sorsa, az csak bekövetkezik (igaz, vannak vágyai és motivációja, valamint létezik az az elem, amit általában a véletlen fogalmával írnak le, bár előbb-utóbb mindenki rájön, hogy nincs véletlen).
Az ember minőségi fejlődése eljutott a személyiség kifejlődéséhez, ahol megjelent az ego. Ezzel minden mélyebben lévő tartalom az ego alatt van lefedve, így előlünk is el van rejtve, hiszen mi a személyiségben élünk a saját egonkkal. Így sokan kezdetben nem ismerik fel a sorsukat (lehet, hogy később sem), és azt sem, hogy annak mi a célja. Ennek ellenére képesek végigjárni azt. Azok, akik képesek folyamatosan a mélyebben lévő emberi rétegeikben is tartózkodni, rövid idő után már nem veszik komolyan az egot, mert rájöttek annak virtuális voltára, de ennek ellenére a sorsukat nekik is végig kell élniük. Ők viszont sokkal könnyedebben képesek elfogadni az életükben szükségszerűen bekövetkező változásokat.
Viszont a legtöbben úgy érzik, hogy minden percben ők döntenek a sorsukról. Igen ám, de vajon melyik önmaguk? Ezt a zavarba ejtő kérdést persze csak akkor fogják érteni, ha érik őket olyan élmények, amelyek során azt kérdezhetik, hogy "ezt most én gondolom vagy engem gondolnak?".
Menjünk még mélyebbre. Mi akkor a szabadság? Mielőtt a fizikai szintre került volna az ember, akkor ott még tudatos volt, mert a fejlődésének megfelelő életet választott, de még ott is megjelent valami, ami még mélyebben van az emberben és irányít.
Ezek az énnel, vagyis az éntudattal vannak összefügésben, mert minél mélyebbre hatolunk önmagunkba, annál inkább elveszik az egyediség, és az én végül az a tudat lesz, amelyik gondol, amely már nem a kis én, hanem a minden Én. Ekkor beláthatóvá válik a fizikai és a nem fizikai világ, a Maya, vagyis az illúzió. Ekkor lehet megtapasztalni azt, hogy az én tudata Énné válik. Így megéljük a szabadságot, amely emberi fejlődést hoz létre, és megélhetjük az Én teljességének szabadságát, amelynek a célja ÖNMAGA FELISMERÉSE.
