A spirituális ego
Az hinné az ember, hogy spirituális ego nincs is, hiszen aki spirituálisan fejlett, akkor ő figyel annyira magára, hogy ne váljanak az egója részévé a spirituális elképzelések, gondolatok, érzések és képzetek, vagyis legyenek egomentesek ezek a gondolatok. Sőt talán valóban szeretné elkerülni azt, hogy az egójában ne legyen óriási befolyással a spiritualitás. Valójában a fejlődés hosszú szakaszában ezt semmiképpen nem akarja, de nem is tudja megvalósítani.
Igazából az ember nem minden minőségben, tulajdonságban és képességben fejlődik egyforma sebességgel, mert a fejlődés nem egyenletes. Ezt az egyén egyes életterületének a megfigyeléséből lehet észrevenni, mert mindenkinél van olyan terület ahol a lemaradás könnyen észrevehető. Így lehet, hogy valaki a saját spirituális folyamataira nagyon figyel és próbál fejlődni, de biztosan lesz olyan életterület, amelyre nem figyel olyan intenzíven.
Ezek közül többet is nagyon elhanyagol és így olyan, mint ha egyszerre lenne 10, 31, 54, és 70 éves, míg ő valójában 51.
A személyiségben élő ember a sok-sok életek megélése alatt több tulajdonságot jobban, másokat viszont kevésbé fejleszt. Ezek között vannak olyanok is, amelyek talán még többinél is jobban lemaradtak, főleg a legfejlettebb tulajdonságokhoz képest.
Nem egyformán kidolgozott az ember minden tulajdonsága és képesége.
A spirituális intuitív gondolatok, érzések, képzetek élménye az egyént kiemeli a többiek közül és ez a hatás észrevétlenül beépül a személy egojába. Ennek az a veszélye, hogy egyre jobban nő a spirituális ego az egón belüli része, így egyre jobban kiváltságosnak, magasabb színtűnek, bölcsnek és igazságosztónak képzeli magát.
Minél többet tud, mert sokat tanul, annál jobban nő a spirituális ego, hiszen nem megfigyelve és gondolkodva válaszol, hanem a már az általa sokszor megfogalmazott gondolatokat ismétli újra és újra. Ekkor legtöbbször a memóriáját használja és nem az intuícióját.
Ezeket a hatásokat ki kell és lehet kerülni. Folyamatosan az éberség állapotában kell lenni és a megfigyelést nem szabad abbahagyni. Lehetőleg a kérdésre adott válasz ne a memóriából táplálkozzon, hanem a megfigyelésből az elmélyülés segítségével az Intelligenciából. Vagyis legyen állandó összeköttetés a belső énnel a válasz mélységigénye szerint. Létezik olyan téma, ahol a válasz a karakter szintjén születhet meg, van olyan, amikor mélyebbre kell menni és elérni az esszenciális emberi réteget. De van, amikor a válasz, az analógia megéléséből ered, vagy a világ Egységéből. Ez azt jelenti, hogy minden emberi réteget egészen a valódi énig szükséges figyelni és szükségnek megfelelően elmerülni bennük.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
