A növekedésnek vagy a növekedési kényszernek a tudata
Ha valaki képes visszamenni abba a tudatállapotba, amelyik mondjuk 5500- 7000 évvel ezelőtti időszakra volt jellemző, akkor azt észlelheti, hogy akkor is létezett az emberben a növekedés vágya. A növekedési vágy része a duális világunknak, hiszen ott van mellette a csökkenés az energia vesztesége.
Különbözhet-e és ha igen vajon miben különbözött a múlt növekedési vágya a mostani kor növekedési kényszerétől. Amióta az emberi fejlődés folyamatában a személyiség megjelent, ez a vágy már minden emberben jelen van. A személyiség kialakulása előtt is létezett, de nem mindenkinél egyforma erővel működött.
A növekedés vágyát az akkori ember összekapcsolta a gyarapodási vágyával, amelyet hosszú időre osztott be, hiszen nem volt olyan sürgető a megvalósítása, mint ma, ezért akkor ez a jelenség nem volt feltűnő. A közösségek is hasonló módon viselkedtek, növekedtek, hódítottak, de nem az egész földet, még egy kis szeletét sem szervezték egy birodalomba. Bár az általuk ismert világból elfoglaltak nagyobb részeket. Ma, ezt a gazdaság teszi meg, az egész világon uralkodva.
A tudat hatásait nem elszenvedni kell, hanem felismerni.
Sok életterületen megtapasztalható a növekedés ereje. A természetben is ott van az állandó növekedésre való hajlam, igaz egy idő után korlátba ütközik, így ott, a folyamat nem mehet a végtelenségig. A növények növekednek, mert az energia bennük így hat, de aztán elérik azt a szintet, amikor már nincsen tovább. Vajon az egyénekben a hatalmi, politikai, gazdasági növekedési vágynak hol a határa és vajon ennek a valóságnak megfelelő felismerése most jön majd létre, amikor már nagyon muszáj rájönnünk arra, hogy a növekedés nem időtlen folyamat.
Micsoda belátási kényszer és feladat!
Ha az emberi minőségek sorát megfigyeljük, akkor van és mindig lesz olyan emberi minőség, aki növekedést, gyarapodást szeretne elérni. Ezt nem csupán a kereskedő emberi minőség szeretné, hanem mindegyik csupán másképp fogják fel és másképp szeretnék megvalósítani. A mostani korszakra a kereskedői minőség a jellemző, erre a tulajdonságra épült ki a rendszer, különösebb belátás nélkül, kizárólag a haszon vagy a nagyobb mennyiség megszerzésének a kedvéért.
Mit tudunk ezzel a természetes megélési lehetőséggel kezdeni. Míg a növények belátás nélkül érik el azt a pontot, ahol már a további növekedés nincsen, addig az embernél a növekedés tudatának a felismerése szüntetheti meg a további káros növekedést. Ezt most is sokan tudják, de ez felismer fogalmi tudás és még nem vált átélt tudati tapasztalássá.
Szintén sokan tudják azt is, hogy másképp kellene élni, viselkedni, a gazdaságot működtetni, még talán azt is, hogy az állam szerepét újra kell gondolni.
Ismét visszajutunk ahhoz a gondolathoz, hogy tudati változás nélkül semmi sem megy előrébb. Sajnos most nem lesz elég az, hogy vannak és lesznek még olyanok, igaz kevesen, akik már elértek egy magas emberi minőséget és átlátják a világ és az ember működésének a folyamatait.
Most mindenkinek szükséges a saját minőségén belüli fejlődésre és sokaknak már az eggyel magasabb minőségbe kellene fellépniük.
Ezt már szinte unalmas újra megemlíteni, hiszen sok ember nyilatkozik a különböző médiumokban és csatornákon, hogy igen tudatban minőségileg kellene mindenkinek fejlődnie.
Már most is, de hamarosan egyre több lesz a fejlődést kikényszerítő élethelyzet, ezek általában válságot jelentenek, hiszen ekkor kényszerűen végig gondolunk valamit, esetleg nem leszünk képesek csupán egy féleképpen cselekedni, vagy csak egyszerűen hagyjuk a változást létrejönni magunkban és a környezetünkben.
Sokan, nagyon sokan egyéni élet válságain keresztül tapasztalják meg a változás és a fejlődés fontosságát. Házasságon belül és mindenfajta partneri kapcsolatokban jelentkezhet a nézeteltérés, mert lehet, hogy az egyik fél fejlődik, míg a másik nem. Törnek, repednek és zúzódnak a kapcsolatok, vagy a munkához, munkahelyhez való viszony ébreszt fel valakit arra, hogy most változtasson.
Minden életterületen megmutatkozhat a fejlődés, vagyis mindenhol létrejöhetnek a nézeteltérések, amelyekből surlódások által képződhet fejlődés, de ezek gyakran elhúzódhatnak évekig vagy sok esetben beragadt tudatállapottá válhatnak, amelyről csak sokára lehet leválni, több hasonló élet megélése után.
Hogyan lehet a változást, a fejlődést segíteni?
Lassítással?
Korlátozással?
A folyamatok ismertetésével reménykedve az egyéni felismerésben?
A külső társadalmi kényszerítő hatások csökkentésével vagy éppen a növelésével?
Új társadalmi célokat megfogalmazásával?
A tudat és az elme természetének ismertetésével és megismerésével?
Önismerettel?
A világban az alul és a felül lévő társadalmak között akkora különbség, hogy emiatt nagyon nehéz megfogalmazni azt, hogy mit kellene tenni, hiszen minden szinten más megoldás szükséges.
Na, ilyenkor szokott jönni a sokk terápia, a nagy kibillentés, pedig jobb lenne helyette a valódi belátás.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
