A kisebb, a nagyobb és a legnagyobb megvilágosodás
Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy „világos lett előttem”. Olyankor, amikor rájöttünk valamire, ami örömöt okoz, hiszen öröm meglátni a sötétben a napfényt, a világosságot. Ilyen élmény gyakran megtörténhet velünk, de olyan nagy dolognak nem tartjuk, mert szinte naponta lejátszódhat ez a folyamat, és erre már nem figyelünk oda.
A következő felismerési minőség már ritkábban történik meg velünk, gyakran hosszú idő is eltelik, míg rájövünk egy adott élethelyzet megoldására. Ekkor azt mondhatjuk, hogy világosan látom, hogy mit kell tennem ezért vagy azért a dologért. Itt már komolyabban kell megdolgozni a felismerésért a világos helyzet megteremtése érdekében. Erre már jobban odafigyelünk, de hamarosan ez is a tudatunk része lesz, és rövidebb vagy hosszabb idő után erre sem figyelünk, hiszen már automatikussá válik a működésünk ezen a területen.
Aztán van olyan felismerés is, amely a kreativitáson keresztül kötődik a fizikai szintű világhoz, ekkor sok ötlet, megoldás, művészi és tudományos eredmény jön létre. Ezt a képességet elfogadjuk, és a személyiségünk részévé tesszük, de mivel a kreativitás ekkor még fontosabb, mint a gyökerének feltárása, így az ego nagyon jól érzi magát és sikeresen elkezdi kitágítani a saját és áttételesen sok más ember világát. Ekkor leszünk a legnagyobb hatással egymásra és a külvilágra. Ezek a felimerések is megvilágosodás-jellegűek, bár még kötődnek a feladatainkhoz, de ezek már nem mindennapi, hanem magas szintű meglátások lehetnek. Egyre világosabban látjuk az életet, igaz, ekkor még a mélyen működő folyamatokra nem látunk rá.
Amikor önmagunkkal kapcsolatos kérdések merülnek fel, akkor átjutunk egy olyan szintre, ahol egyre jobban megközelítjük a valódi, a nagy erejű megvilágosodást. Ilyenkor az ember önmaga valódi énjét keresi, mert azt érzi, hogy mélyebbről gyakran jön fel olyan információ vagy élmény, amely az önmegfigyelés felé vezeti. Ha a vizsgálódása sikeres, és eléri azt a szintet, amikor már valódi megvilágosodás jön létre, vagyis megéli és felfedezi a világ egységét, akkor egy új út nyílik meg előtte. Ezen az úton is van további fejlődés, vagyis újabb megvilágosodási szintek.
Az összes megvilágosodás siker és öröm, még a legkisebb is. Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az életünkre jellemző a folyamatos felismerés, amely szinte minden esetben hasonló folyamat, de a legnagyobb öröm és extázis akkor éri az embert, amikor az egészre sikerül rálátnia: akkor megdöbben, és megjelenik benne a kristálytiszta hódolat.
Tehát a dolgok megvilágítása, vagyis a megvilágosodott állapot a mindennapunk része, és csak attól függ a minősége, hogy a tudatunk milyen szinttel képes azonosulni.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
