A kicsiség veszteségei II. rész
A kicsi attól fél, hogy a nagy mellett elveszti az identitását.
Egy nemzet csak akkor veszítheti el a saját identitását, ha a benne élő embereknek ez már nem jó, nem vonzó, nem akarnak már olyanok lenni, mint amilyet a környezetükben látnak. Nem akarják felvállalni azt, ami jellegzetes egy nemzetben, azt a viselkedési és kulturális mintát, amelyet megtapasztaltak. Ha a nemzet tudata nem merevedik le, akkor fejlődik és meg fog újulni. Tehát nem attól kell félni, hogy eltiporják a közösségi vagy a nemzeti tudatot, bár régen tényleg voltak olyan birodalmak, amelyek óriási fenyegetést jelentettek a kicsik tudatára. Volt olyan néptudat, amelyik elveszett, de helyette egy másik tudatot fogadtak be az emberek, aminek az oka a régi tudat elmerevedése, fejlődésképtelensége volt, és nem az elnyomás.
A jellegzetesség jó, mert megvalósít olyasmit, amit mások nem, így színessé teszi a világot, hasonlóan a személyiségtípusokhoz. Nagyon messze van az az állapot, amely már nem tartja fontosnak ezeket, hiszen a fejlődésben az emberek elértek egy olyan szintet, ahol ez a különbség nem számit, hiszen hasonló módon érzékelik, látják egymást. De ezt még nem értük el, ehhez nagyon sokat kell mindenkinek fejlődnie.
Összefoglalva
Több tényező is befolyásolja azt, hogy a konzervatívnak mondott spirituális emberek gondolatait mi viszi félre. Már többször írtam róla, hogy a vallásos és a konzervatív emberek a hagyományt és a hierarchiát automatikusan elfogadják. De a hagyományt személyessé kell tenni, vagyis nem csupán fogalmi szinten kell megérteni, hanem utánajárni, megélni és alkalmazni. És ha az valóban helyes hagyomány, akkor meg kell újítani a mai életre hangolva. A hierarchia elfogadása helyes, de az nem társadalmi szinten jelenik meg, ezért nem ott kell keresni az értelmét, hanem az ember és a világ minőségében.
A hierarchiához nagyon szorosan hozzátartozik a bizalom, helyesen. Így ha valaki konzervatív erkölcsi és morális elvei alapján hitelessé vált, akkor megkapja a bizalmat. Ezt a bizalmat a hitelesnek tartott személy nehezen veszíti el, hiszen emögött spirituális bizalom van, melyet a hit még tovább erősít. Viszont amikor az egyén gyakran a duális gondolkodás használója, akkor a saját elméjében született gondolatok és következtetések épp úgy megjelennek, mint azoknál, akik követik a hitelesnek érzett embereket. Ez a folyamat tévedések sorozatát és játékát adja.
A folyamat elindulása után évekkel kialakul egy olyan közösség, amelyben az egyének ugyan nagyon távol vannak egymástól, de ezek az emberek kötik össze a hiteles emberek szűk körét. Senki sem tudja igazából megfejteni azt, hogy kinek is van igaza, viszont azok a tanítók, akik a körön belül vannak, már hitelessé váltak, ezért ha ők nem is értenek mindenben egyet, mégis a csoportba tartozónak érzik magukat. Ez viszont nehezíti a helyes felismeréseket, mert bizonytalanná válik az egyén.
Úgy érzik, hogy összetartoznak, mert vallásosak, van hitük, elfogadják a hierarchiát, a hagyományokat, viszont ez az összetartozás lebénítja a progresszív hajlamaikat, vagyis erőltetett konzervatívokká válnak. Nagyon kevés ember van, aki ezen túl tud lépni, vagyis egyszerre tud haladó ember és hagyományosan konzervatív gondolkodó lenni. Nem merik vagy nem akarják egymás gondolatait megkérdőjelezni, így a saját felismeréseikben is bizonytalanná válnak. Ez nem kritika, csupán észrevétel. Ennél is fontosabb az, hogy kialakuljon az emberben az elmélyülés folyamata, és ezzel az utánajárás képessége. Sajnos, amikor ez nincs meg, akkor nagyon fel tud duzzadni a gondolatok hozzáadásából keletkezett hibás gondolatfolyam. Nem érdemes konkrét gondolatokat megvizsgálni, mert nem a vita a fontos, hanem a felismerés, illetve az egyén minőségi fejlődése.
Viszont ennek ellenére fontos az ilyen közösségek kialakulása, mert mindig akad valaki, aki képes hozzátenni egy valóságos felismerést. Ami hatni fog, igaz, a többivel együtt. Hosszabb idő után az egyén képes lesz arra, hogy a hibásokat kisöpörje magából, de azért nem árt mindenkit figyelmeztetni erre a folyamatra.
Jelenleg a hangadóknak és a hozzájuk közeli embereknek a hatása nagyon negatív, különösen azoknak, akik a magyar nemzeti tudat bűvöletében élnek. A magyarságról annyi könyv jelent meg az elmúlt években, hogy aki ezek közül többet is elolvasott, nem valóságos képet kapott belőlük. Az eredménye az lett, hogy egy politikailag erősen színezett csoport jött létre, ahol az elmeromboló illúzió, a düh és a gyűlölet is megjelenik! Vannak olyan szófordulatok, kifejezések, gondolattársítások és szimbólumok, amelyek már nagyon messziről is észrevehetők, így szerencsére elmenekülhet a hatásuk elől az ember, ha tud és ha akar, de mindez vonzó is lehet sokaknak.
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
Támogatót keresünk a könyvem kiadásához, ha tudsz ebben bármilyen módon segíteni, keress meg az orbisz2020@gmail.com e-mail címen. Köszönöm!
