Mobil menü megnyitás

A hasznos képzetekről

A képzetek úgy jelennek meg az emberben, hogy gyakran észre sem veszi őket az egyén, különösen akkor nem, amikor a belső életének dolgaira nem figyel. A képzeteknek két fajtája létezik az első, amikor saját magunk gyártjuk a másik, amikor nem mi hozzuk létre őket tudatosan, hanem intuíció formában jelenik meg bennünk.

Amikor mi (vagyis a személyiségünk) hozzuk létre őket, akkor elképzelünk valami olyat, ami szükséges lenne nekünk, lehet az tárgy, érzelem, ember és minden olyan dolog, amelyre vágyhatunk. Ennek a képzetnek az előállítása vizualizáció segítségével jön létre és az így létrejött energia segíti majd megvalósítani azt a dolgot, amelyet elképzeltünk. A tervezés folyamata tükrözi a legjobban ezt a folyamatot.

Egy angyal homályos képzete  Fotó: Vilkasss  ai. generált kép

Nagyon összetett folyamat zajlik le ilyenkor az emberben, ami nem egy merev sorrendet követ, hanem olyan, mint a zene, amelyben sok hang vesz részt, és hol az egyik, hol pedig a másik hang érint meg bennünket.

Mégis látszik egy vonalszerű irány a semmiből egy cél felé. Amikor elkezdődik, akkor jöhet egy inger élmény a fizikai világból, vagy fakadhat belülről is az impulzus. De, mindenképpen a kezdeti hatás után belső folyamat indul el.

A belsőnkben, intuíció formájában is létrejöhet képzet vagy érzet inspirációja, amely arra kényszerít bennünket, hogy előállítsunk egy képen vagy megérzésen alapuló képzetet, amely az elején homályos, de minél többet foglalkozunk vele, annál élesebbé válik. Erre a folyamatra példa egy hasonlat vagy analógiás folyamat, ez a rajzolás. Akkor, amikor tervezni szeretnénk valamit, de még nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mit és hogyan szeretnénk megoldani, ekkor az elején kusza vonalakat és formákat firkálunk, majd amikor az inspiráció elragad bennünket akkor elkezdünk egy irányba haladni, majd a sok szerkesztő vonalból kialakul a belső folyamatunk eredménye.

A képzetgyártásnak ez az egyik pozitív használata.

A másik változat az, amikor minden csak bennünk jön létre valami, mert ezek önmagunkról vagy a világról szólnak, ezért a kérdéseket nem kell a fizikai világban megvalósítani, csak magunkban és akkor rájöhetünk valamire.

Bennünk is hasonló folyamat jön létre, de rajzolás nélkül, vagyis akkor, amikor elindul bennünk egy képzet előállítása, melyet az intuíció mindig kisegít. Aztán a folyamat végén a hétköznapi tudatos részünk lineáris logikával kifejezi és pontosan megfogalmazza azt, ami az elején homályos képként volt jelen a bensőnkben.

Milyen képzetem vagy érzetem van magamról. Milyen kérdés foglalkoztat, amelyet senkinek sem mondok el, ez az önmagunkkal való párbeszédet jelenti, képzet vagy érzet nyelvén, és ebben megvan az a lehetőség is, hogy milyen képzetünk, érzetünk van egy másik emberről.

A képzetgyártás valójában egy kutató munka, amelyben a megjelenő impulzusok valamilyen képi vagy érzelmi formát öltenek. Az intenzív használat elején az ember a napi dolgainak a megoldásához használja, de aztán később az ön és a  világ megismeréséhez ad lehetőséget.

Ha megjelenik bennünk egy képzet, vagy érzet, amely nem vár gyakorlati magvalósításra, akkor azt kell megfejtenünk, hogy számunkra milyen jelentéstartalommal bír. Gyakran az elején azt teszi az egyén, hogy amint meglát egy képzetet, azt konvertálás nélkül fejezi ki, de ekkor még nem tudta feldolgozni magában az analógiából származó képzet tartalmát. Ugyanez igaz az érzetre is. Az is lehet, hogy kép nélküli az élmény, melyre azt szoktuk mondani, hogy „úgy érzem”.

Az önismeret hosszú folyamata azt a célt szolgálja, hogy az önmagunk mélyéből származó üzeneteket megértsük. Ez származhat képi vagy érzésen alapuló élményből, de ennél sokkal mélyebbről is jöhet, amely a világ folyamatainak a feltárását és megértését segíti.

De, nekünk van egy harmadik szemünk is, amellyel információkat tudunk átvenni és átadni egymásnak, valamint a szellemi világban létező entitásoknak. Ezt külön kell választani a többi képzettől és megérzésektől, mert ha valaki ezt nem teszi meg, akkor óriási zavar keletkezhet benne. Ez azt jelenti, hogy az olyan egyén, aki képes volt kifejleszteni a képzetek érzetek felismerését és a feldolgozásukat, akkor rálát a világ törvényeire, és akkor képes problémamentes kapcsolatot kialakítani az entitásokkal. Valamint önmaga múltjából képes felhozni az általa megélt élmények képzeteit, érzeteit, amelyek nem a konkrét eseményeket mutatják meg, hanem annak esszenciális képét, érzetét.

Ez alapos önismeretre és világismeretre ad lehetőséget.

Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!

Kérlek, az alábbi gombra kattintva támogasd a blogom és a podcastjeim készítését, hiszen sok munkám van bennük. Felajánlásoddal segíthetsz, hogy továbbra is ingyenesek maradhassanak. Köszönöm szépen!