A könyvemről

 

Ajánló

Remetebarlang helyett…

„Majd ha nyerek a lottón, lelépek egy évre valahová a világ végére, és csak azzal foglalkozom, hogy megismerjem önmagam…”

Kimondva-kimondatlanul sokunk fejében keringenek ehhez hasonló gondolatok, mert úgy gondoljuk, csakis akkor tudunk elegendő időt szánni arra, hogy kiderítsük, kik is vagyunk, ha nem ül rajtunk a létfenntartás napi gondja, egy család életének logisztikája meg a mindennapok figyelemelterelő információáradata. S közben észre sem vesszük, hogy nem olyan életet élünk, amilyenre egész fiatalkorunkban készültünk, hogy nem értjük az embereket, ahogy azt sem, miért kerülünk újra és újra nemszeretem helyzetekbe és miért küzdünk egyre több betegséggel.

Pedig nem kell hónapokat meditálással töltenünk egy távol-keleti ashramban vagy beköltözni egy remetebarlangba. A saját szobánkban, kisebb lépésekkel is előrébb juthatunk az úton: nekem ebben segít Jozipovics György könyve. Amellett, hogy rájöttem, részben én is „vak vagyok”, hiszen sok mindent nem vettem észre, azt is megértettem: van esélyem arra, hogy megláthassam magamat és a világot olyannak, amilyen valójában.

Számos elmélet, teória létezik, amely különböző elvek szerint csoportosítja az embereket, hogy megkönnyítse mások és önmagunk, a világ megértését. Nekem mégis ez, az emberi szellemi minőség fejlődésének lépcsőfokait leíró, holisztikus rendszer segített a leginkább abban, hogy jobban átlássam mindazt, ami körülvesz, hogy felismerjem, hol tartok az úton. Emellett olyan folyamatok, fogalmak megértéséhez is közelebb kerültem, mint hogy hol tart most az emberiség a fejlődésben, milyen konkrét szerepet játszhat a művészet az önismeretben, miért más az egyik ember szeretete, mint a másiké, hogy mi az analógia vagy az Egység.

Persze ez a könyv sem csodaszer: senki ne higgye, hogy ha egyszer elolvassa, varázsütésre mindent megért és minden a helyére kerül az életében. Sőt, az egyszeri olvasás nem lesz elég. Az viszont biztos, hogy bárhol is nyissuk ki a könyvet, útmutatást találunk benne – lehet, hogy eleinte nehezen birkózunk meg a tömör, lényegre törő gondolatokkal, de ha elég kitartók vagyunk és többször nekifutunk, s közben elkezdünk tényleg figyelni magunkra, egyre tisztább lesz a kép, egyre gyakrabban mondogatjuk majd: „aha, értem, érzékelem, látom!”.

Ezt kívánom mindenkinek, minél több aha-élményt!

Serfőző Melinda